Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 15 (99. szám) - A területfejlesztési támogatásokról és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről szóló 67/2007. (VI. 28.) OGY-határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SZEDLÁK ATTILA, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KEPLI LAJOS (Jobbik):
4856 Legutóbb egy önálló kistérséggé vált ez a terület, így ez a lehetőség már adott, azt is támogattuk, é s természetesen ezt a javaslatot is támogatni fogjuk, mint ahogy minden olyan javaslatot támogatunk, ami a térség helyreállításához és minél gyorsabb regenerálódásához szolgál. Igazából hosszan nem is szeretném taglalni ezt a javaslatot. Megint csak vissza térnék egypár mondat erejéig az előző ponthoz. Az a kicsi ellentmondás, amit látok, egyrészt a decentralizáció, másrészt pedig a központosítás, és a kettő ütközik. Az előbb a zárszóban Ángyán államtitkár úr elmondta, hogy miért van például szükség a környe zetvédelmi bírságok központosítására is, de továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy ha azért soroljuk egy rendkívül hátrányos kistérség kategóriába a területet, merthogy egy leghátrányosabb helyzetű kistérségnek minősíthető azáltal, hogy ott egy ci vilizációs vagy természeti katasztrófa történt, és mindezt azért, hogy nagyobb összegű támogatásokhoz lehessen így hozzáférni, és minél jobban, nagyobb eséllyel lehessen a különböző uniós és hazai forrásokat oda átcsoportosítani, akkor ami már eleve ott va n, azt is próbáljuk meg ott tartani, és ne egy központi bevétel és újraelosztás során, hanem ha lehet, akkor a lehető legkisebb közigazgatási költséggel próbáljuk meg helyben tartani, és abban valóban egyetértünk, hogy ha már befolyik a központi költségvet ésbe, akkor viszont mindenképpen olyan szabályozókat kell kitalálnunk, hogy az visszakerüljön és ténylegesen arra a célra fordítódjon. Visszatérek erre a javaslatra, ugyanis ezzel kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy a kormány, úgy gondolom, hogy más m ódon is tudta volna talán még hatékonyabban segíteni a helyi vállalkozásokat. Erről is szó volt, Ékes képviselő úr beszélt róla, hogy igen rossz helyzetben vannak a helyi vállalkozások. É n azt tapasztaltam, hogy nem lettek megfelelő mértékben, elég nagy mértékben bevonva a helyi vállalkozások az ottani újjáépítésbe és rekreációba, tehát a terület kármentesítésébe és a mostani újjáépítésbe, illetve a jövőben megvalósuló fejlesztésekbe. A mú ltkor már elmondtam egy példát, ami szintén Veszprém megyei példa volt, és már ugyan jó régi, a ’80as években volt a berhidai földrengés, ami után az újjáépítésben azok a hírek járják, hogy minden építőanyagot a helyi Tüzépen keresztül szereztek be, hogy ezzel is ösztönözzék vagy egy kicsit felpörgessék ott helyben a dolgokat, bár nyilván akkor még nem piacgazdasági körülmények voltak, hiszen ez a ’80as évek közepén volt. De példának mindenképpen jó arra vonatkozóan, hogy ha a katasztrófa utáni újjáépítés t minél intenzívebben a helyi emberekre, a helyi vállalkozókra építve képzeljük el, akkor már kevesebb segítséget, kevesebb külső támogatást és uniós segélyt kell igénybe venni, hiszen ha munkalehetőség van, ha pörögnek a vállalkozások és elkezd dinamikusa n fejlődni a régió, akkor azt gondolom, hogy van annyi potenciál ott, abban a térségben, hogy ez magától talpra tud állni, és egy olyan régióvá válni, ami akár egy mintarégiója is lehet Magyarországnak, egy példaértékű régió, hogy egy ilyen súlyú katasztró fa után hogyan lehet helyreállni és hogyan lehet megmutatni, hogy bizony nem szabad feladni, hanem küzdeni kell és tenni kell, és akkor minden megvalósítható. Voltak különböző elképzelések már itt az energiaültetvényektől elkezdve, sok minden más tervet ha llani, hogy hogyan lehetne felpörgetni és helyrehozni az ott elszenvedett események után a területet. Ezek közül van, amit mi jónak tartunk, és én személy szerint is van, amit jónak tartok, van, amit kevésbé, de mindenképpen jó, hogy vannak ötletek és vann ak elképzelések, és azt gondolom, hogy mindenképpen jót tesz a területnek az, hogy a parlament ilyen sokat foglalkozik vele, még több mint fél évvel a katasztrófa bekövetkezése után is. Ezúton is szeretném megköszönni többek között Ékes József képviselőtár samnak és Ferenczi Gábor képviselőtársamnak is azok közül, akik jelen vannak, a vörösiszapkatasztrófát vizsgáló bizottságban végzett munkájukat. Ugyanis ez a bizottság szintén azt a célt szolgálja, hogy ne kerüljön le a téma a napirendről addig, amíg a fe lelősök megnevezésre nem kerülnek, és az okok kiderítésre nem kerülnek, addig folyamatosan foglalkozzon a témával a parlament, és végre valóban úgy záruljon egy ilyen súlyos esemény után a történet, hogy megvannak a felelősök, elnyerték méltó büntetésüket, és az emberek valóban elégedettek azzal az életminőséggel, amit nyilván egyrészt már
