Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 15 (99. szám) - Egyes agrár- és környezetvédelmi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
4851 azok a bírságok, amelyek ilyen eseten beszedhetők, és amelyek fedezetül sz olgálhatnak éppen ezeknek a károknak az elhárítására. (21.30) Értem én azt az aggályt is, hogy a költségvetés általában mohó, és mindig vannak olyan üres területek vagy lukak, amiket megpróbál betömni ezzel, de azt hiszem, talán értelmes az a megközelítés, hogy ha egyetemlegesen jótáll ilyen esetekben a kölcsönös szolidaritás elve alapján az állam a károk elhárításáért, és ennek mindenféle költségét fedezi, abban az esetben is, ha a befolyó összegek éppen nem is fedezik ennek a kárelhárításnak a költségeit, abban az esetben is az állam jótáll, és elhárítja ezeket a károkat, kártalanít, rendbe teszi, reparálja a helyzetet. Nos, ebben a helyzetben valószínűleg célszerűnek tűnik az, ha ez az állami költségvetésbe kerül. Azon lehet gondolkodni, hogy milyen típus ú garanciális elemeket kötünk ki az ilyen típusú veszélyhelyzet esetén beszedett bírságok vonatkozásában, hogy az valóban odakerüljön a veszélyhelyzet által kialakult problémák megoldására, és ne a költségvetés egyéb, mohó szándékait elégítse ki az így bes zedett bírság. Azt hiszem, hogy itt talán lehet gondolkodni azon, hogy egyéb garanciális elemeket is építsünk be. Egyetértve azzal, hogy a szubszidiaritás elve azt mondja, hogy a helyi közösségre kell bízni az ügyeket, és nyilván a helyi közösség tudja a l egjobban megoldani ezt a problémát, de van olyan helyzet, amikor a helyi közösség nem képes ezt a problémát megoldani, itt az államnak be kell lépnie. Valahol a kettő között van, azt hiszem, az igazság. Inkább a garanciális elemeket javasolnám keresni közö sen, hogy ezek valóban az adott probléma megoldására fordítódjanak. Hosszan nem szeretném a felvetett kérdéseket taglalni, mert úgy éreztem, hogy alapvetően támogató megjegyzéseket kaptunk, és ez örömmel tölt el engem is és az előterjesztőt, a minisztérium ot, a minisztérium vezetését is. Azt kérem, hogy ha úgy látják, hogy bizonyos pontokon módosításra van szükség, tegyék meg ezeket a módosító javaslatokat, ezeket végig fogjuk gondolni, és azt kérem, hogy támogassák ezt a törvénytervezetünket, hogy valóban egyéb eszközök mellett ezzel az eszközzel is élve próbáljuk újra összerendezni a szétszakított élelmiszerláncot, és egy közös szakmaközi szervezetbe összehozni az adott területen az élelmiszerlánc szereplőit. Ennek majd más ágaboga is lesz, az agrárkamara i törvény - hadd utaljak erre - ugyanerre tesz kísérletet egy intézményesített formában, amikor a termelőket, a feldolgozókat és a kereskedelem szereplőit megpróbálja egy közös bura alá hozni, és egy közös érdekeltségi intézményrendszert létrehozni. Ez enn ek egyfajta törvényi feltételeit megteremti szakmaközi szervezetek formájában, az pedig egy másfajta intézményesített formát fog idehozni a Ház elé. A törekvésünk talán, úgy látom, hogy elfogadásra talált, és ez örömmel tölt el, hogy újra egyesítsük az éle lmiszerlánc szereplőit, és egyfajta nagyobb érdekérvényesítést tudjunk biztosítani az élelmiszerlánc szereplői számára abban a fajta piaci versenyben, ami ránk zúdult. Talán még annyi megjegyzé st teszek, hogy ezt persze nem zavarja ez a fajta termékpályás összefogás vagy adott ágazati összefogás. Nem zavarja azt a koncepciót, amiről Szabó Rebeka beszélt, és amivel maximálisan egyetértek, hogy tudniillik területileg is létre lehessen hozni olyan csoportosulásokat, ahol nem egy termékpálya mentén fognak össze, hanem többféle tevékenységre fognak össze egy adott térségben az ott gazdálkodók, és nem csak a gazdálkodók, adott esetben a fogyasztók is. Ez egy másfajta szerveződés, és a szívemhez közel á ll ez a fajta területi szerveződés természetesen. Ezért van az, hogy nemcsak a termékpályás vonalon dolgozunk, és próbáljuk a szakmaközi szervezeteket létrehozni, hanem - ahogy a stratégia jelzi - a helyi piac, a helyi gazdaságfejlesztés különböző eszközei vel fogunk élni, és az ehhez kapcsolódó törvénytervezeteket is ide fogjuk terjeszteni a Ház elé megvitatásra. Tehát a két dolog nem zárja ki egymást, azt hiszem, hogy jól kiegészíthetik inkább egymást, és erősítheti az agrárium és a vidék pozícióit abban a versenyben, amiben mindenképpen ki vagyunk téve a versenytársak versenypozícióinak is. Köszönöm még egyszer az elhangzott véleményeket, és kérem, támogassák a törvényjavaslatot.
