Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 14 (98. szám) - Bejelentés helyettes válaszadó személyének elutasításáról - L. Simon László (Fidesz) - a nemzeti erőforrás miniszterhez - “Magyar kultúrdiplomáciai siker Kínában?” címmel - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SZŐCS GÉZA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz):
4489 majd a dunaújvárosi főiskolán tettünk látogatást. Szorgalmaztam továbbá egy Munkácsykiállítás megtartását Sanghajban. Kultúrpolitikusként vallom, hogy a magyar kultúrdiplomáciának a mai ínséges időkben is nagyszabású projektekben kell gondolkodnia, és anyagilag is támogatnia kell a magyar kultúra nemzetközi népszerűsítését. Az el őző kormányzattól örökölt gazdasági nehézségek tudatában sem fogadhatjuk el, hogy a fiskális szempontok minden esetben felülírják a nemzeti kultúra megfelelő képviseletének szempontjait. (Dr. Fónagy János megérkezik a terembe.) Mégis meg kell kérdeznem az államtitkár úrtól, mennyi pénzt áldoz a magyar állam a pekingi kiállításra. Bár a kultúrába való befektetés hosszú távon szinte minden esetben megtérül, vajon valóban megérie ez a projekt a ráfordított összeget? Felmerül ugyanis a kérdés: nem lennee haté konyabb ugyanezt a pénzt és energiát olyan piacokra összpontosítani, ahol Magyarország erősebb kulturális pozíciókkal rendelkezik, és így a ráfordítások jobban hasznosulhatnak? Vajon elérhetőe valódi kultúrdiplomáciai siker a jelenlegi forráshiányos helyz etben? Tisztelettel várom az államtitkár úr válaszát. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Most pedig tisztelettel felkérem Szőcs Géza államtitkár urat a válasz megadására. Parancsoljon, államtitkár úr! SZŐCS GÉZA nemzeti erőforrás minisztériumi ál lamtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Magyarország, a magyar nemzet és a magyar kultúra még jelen van Kína tudatában. Még elmondható, hogy távolba szakadt rokonként vagy majdnem rokonként, afféle egykori falubelinek kijáró roko nszenvvel gondolnak ránk. Azonban ez az eleve periférikus jelenlét is kiszorulóban van a kínai köztudatból. Ezért, ha egészen precízek vagyunk, nem is bemutatkozni szeretnénk, hanem újra bemutatkozni, egy létező ismeretséget, egy korábbi érzelmi kapcsolato t megerősíteni, élővé, korszerűvé tenni, gazdagítani. Szinte érthetetlen, hogy az előző kormányok hogyan nem ismerték fel ezt a lehetőséget, miért nem jártak el ennek megfelelően. Mi szűk egy év alatt a rendelkezésünkre álló szerény eszközökkel többek közö tt ezt a kiállítást tudtuk megvalósítani. Hogy labdába tudunke rúgni mi, kis (Kezével idézőjelet imitál.) szerencsétlen magyarok a nagy Kínában? Fontosnak tartom, hogy a reális tervezést ne tévesszük össze a kishitűséggel. Való igaz, hogy gazdasági potenc iálunk erősen elmarad a nagyhatalmakéihoz képest. Éppen ezért lehet hírvivőnk, nagykövetünk, védjegyünk a kultúra, amelyben abszolút versenyképesek vagyunk. Ennek a horderejéhez, pozitív üzenetéhez képest igazán nem aránytalan vagy túlzott az a 40 millió f orint, amennyibe a magyar adófizetőknek kerül ez a kiállítás. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Egyperces viszonválaszra megadom a szót a képviselő úrnak. Parancsoljon, képv iselő úr! (16.10) L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm szépen a válaszát, én magam is így látom, hogy fontosak ezek a kapcsolatok. Mint említettem, nagykövet asszonyt nem véletlenül vittük el Petőfi szülőhá zához, hiszen kínai utunk során is tapasztaltam azt, hogy a széles kínai közönség számára sokatmondó név Petőfi Sándor neve, a Szabadság, szerelem néhány sorát szinte minden kínai fejből tudja idézni.
