Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 8 (97. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - KARÁCSONY GERGELY (LMP): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - KARÁCSONY GERGELY (LMP):
4400 ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : A Házszabály szerint egy pluszpercet adhatok ilyenkor, ha kéri. KARÁCSONY GERGELY (LMP) : Egy harmadik szempontról majd szeretnék külön beszélni, ez pedig a kiszámíthatatlan finanszírozás egy újabb szókérés esetén. Köszönöm szépe n. (Szórványos taps.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Képviselő úr! E késői órán azt is tehetném, hogy gyorsan lezárom a vitát, mert nincs több bejelentkező. De ha továbbfolytatni kívánja, akkor most nyomjon egy gombot. Normál szót kért Karácsony Gergely. KARÁ CSONY GERGELY (LMP) : Köszönöm szépen a szót, és ígérem, hogy nem leszek nagyon hosszú. Tehát a kiszámíthatatlan finanszírozással kapcsolatosan. Itt a törvény, és hangsúlyozottan csak a két, a nemzeti és a kiemelt kategóriára vonatkozóan 14 szempontot sorol föl, amelyeket az a bizonyos szakmai bizottság fog majd besúlyozni, és ezek alapján fogja tudni azt, hogy milyen normatív finanszírozást kaphatnak azok, akik egyáltalán kaphatnak normatív finanszírozást. Most nem tudom, hogy ezt a törvényjavaslatot láttae bárki, aki már számolt, aki látott már, mondjuk, nagyobb Excelfájlokat, vagy tudja, hogy hogyan kell 14 dimenzióra súlyozni. Én tanítok statisztikát az egyetemen, de azért azt gondolom, hogy ezt lemodellezni, és hogy abból mi fog kijönni, azért az nem s emmi. Gyakorlatilag addig fogják tologatni ezeket a szempontokat, ameddig azok az előadóművészeti csoportok vagy társulatok fogják megkapni a pénzt, amelyeknek oda akarták adni. Tehát igazából ez olyan cizellá lt szempontrendszert jelent, hogy tulajdonképpen összességében teljes mértékben kezelhetetlen és modellezhetetlen. Ez azért nagyon fontos, mert ebben a törvényben semmilyen garancia nincs arra, hogy bizonyos művészeti ágazatok nem maradnak teljes mértékben finanszírozás nélkül. És itt szeretném külön fölhívni a figyelmet a független alkotókra. Képviselőtársaim rosszul emlékeznek, ugyanis ezt a törvényt ebben a parlamenti ciklusban nem egyszer módosítottuk, hanem még egyszer, méghozzá a költségvetési salátat örvény ki akarta venni azt a rendelkezést, hogy az úgynevezett VIos kategóriába sorolt művészeti csoportok a pályázati úton kiosztható pénz legalább 10 százalékát kaphatják. Akkor Kukorelly Endre képviselőtársammal közösen benyújtottunk egy módosító indít ványt, és sikerült kiharcolnunk egy 8 százalékos finanszírozási részt. Azt gondolom, hogy az a logika, ami azt mondja, hogy a független színházi társulatok normatív finanszírozást nem kaphatnak, ez a logika félreért egy bizonyos helyzetet. Ugyanis éppen az oknak a nagy művészeti hozzáadott értéket képviselő csoportoknak a normatív finanszírozása tulajdonképpen a legfontosabb, amelyek semmilyen lobbierővel nem rendelkeznek ebben a döntéshozatali folyamatban. Mondjuk, a Krétakör vagy a Pintér Béla Társulat érd ekében semelyik politikus, semelyik polgármester vagy intézményfenntartó nem fog lobbizni ennél a bizottságnál, hogy márpedig ők is kapjanak valamilyen pénzt. Miközben a magyar színházi élet, a magyar színművészet szempontjából, azt gondolom, ezek a csopor tok kiemelten fontosak, és nemcsak az előadások miatt, hanem azért, mert egy folyamatos inspirációt visznek a rendszerbe. Nagyon örülök annak, hogy egyre több kooperáció van kőszínházak és alternatívok között, hogy nagyon sokszor az alternatív színjátszás szempontjai megjelennek a kőszínházakban is, de abban az esetben, ha ez a rendszer teljes mértékben megfeledkezik, és semmilyen garanciát nem nyújt a független társulatoknak, ha semmilyen normatív jellegű finanszírozásra nem számíthatnak, akkor olyan bizon ytalanságban lesznek, hogy gyakorlatilag nem lesznek képesek működni, nem lesznek képesek tervezni. És azért ne felejtsük el, hogy ezek a társulatok külföldön ma már sokszor többet játszanak, mint nálunk. Nagyon rossz lenne, ha ennek a magyar színművészet inná meg a levét azzal, hogy tulajdonképpen megszűnik egy teljes szféra. Ennek a kulturális jelentőségét sokkal nagyobbnak
