Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 8 (97. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
4391 ősszel, majd télen, amikor a költségvetést beterjesztették, majd elfogadták, soksok száz millióval csökkent a z előadóművészeti törvény korábbi évhez viszonyított kerete. (23.10) Ezért azt mondhatom, hogy a jelen beterjesztés és módosítás két szempontból értékelhető, az egyiket a mostani vitában meg tudjuk tenni, a másikat nem. Az egyik értékelési mód szakmai, tö rténetesen az előadóművészetek szempontjából való megközelítés, a másik jelen pillanatban nem megejthető, mert csak a költségvetés beterjesztésénél fogjuk látni. Viszont az a szerkezet, amelyet módosításukban leírnak, bizonyos kötelezettségeket előrevetít , és erről, azt gondolom, hogy itt érdemes beszélni. A módosítások egyik legfontosabb része, hogy az előadóművészeti törvényt tagoltabbá teszik, több intézményt hoznak létre, bevonnak eddig a törvény hatálya alá nem tartozó területeket. Bármely területen, nemcsak a kultúrában, nemcsak az előadóművészet területén, bármely területen, hogyha a tagoltság jelentkezik, ennek a szakmai súlya mellett a másik következménye az, hogy megnövekszik a költségvetési vonzása. Minden intézménynek, minden bizottságnak, a h ozzá tartozó területeknek meglesz az a szempont és meglesz az az indok, amiért - joggal egyébként - költségvetési forrást várnak. Ez feszíti ezt a törvényt. Ez azt jelenti, hogy amint az államtitkári szavak elhangoztak, én szívesen hiszek nekik, és őszinté n remélem, hogy sikerül, és szinten tartani képesek, gondolom, a jelenlegi költségvetéshez képest a következő évit, akkor egy olyan szerkezettel állunk szemben, ami, hogyha nominálértékben, egy kis optimizmussal reálértékben ezt a költségvetést hozza, mint amit jelenleg olvasunk, akkor egy pénzigényesebb, egy több pénzt igénylő rendszert alkotnak ezzel a módosítással, magyarul, az egész szisztéma feszítettebb lesz. Ezt a bizottsági ülésen, ahogy ez néhány perccel ezelőtt elhangzott, az államtitkárság terüle téért felelős helyettes államtitkára megerősítette, szakmai értelemben tehát egyetértett, egyet is értünk ebben. Ez azt jelenti, hogy az a fajta átcsoportosítás, amelynek van szakmai és van költségvetési vonzata, külön mérlegelést igényel. Az, hogy bizonyo s területeket, az alternatív előadóművészeti területeket a normatív finanszírozásból kivonják, amivel én nem értek egyet, és se költségvetési, se szakmai alapon nem látom ennek egyébként a realitását; azt, hogy ezt el kívánják érni, az ennek a feszített r endszernek a feszítéscsökkentését célozhatja, történetesen, hogy pályázati alapot hoznak létre ezen szervezetek számára, bár arról egyelőre semmit nem hallunk, hogy a normatív finanszírozás és a majdani alap milyen arányban, milyen nem számszerűsített, de milyen meghatározott arányban áll egymással. Én ezt egy elég súlyos hiányosságnak látom, egy olyan szakmai, szakmapolitikai feszítésnek, amely a törvény gyakorlati végrehajtását nagyon nehézzé fogja tenni. Szeretném felhívni a figyelmüket egy másik dologra , amiben őszintén remélem, hogy meg tudják tartani azokat az eredményeket, amiket korábban elértünk. Ez az adókedvezmény, a társaságiadókedvezmény ügye, amely a törvény hatálybalépését, már a 2008as törvény megalkotása utáni hatálybalépését illetően cson ka évnek tekintett következő évben több, mintegy 800 millió forintnyi társaságiadófelajánlást hozott a magyar előadóművészetnek, nem arányosan, döntő többségében a színházaknak. A későbbi évben ez messze meghaladta az egymilliárd forintot. Azt kell mondj am önöknek, hogy a mai magyar kulturális élet finanszírozási nehézségei közepette, a színházak világában ehhez képest korlátosnak mondható feszültség, kisebb feszültség azért van, azért lehet, mert az előadóművészeti törvény, illetve a társaságiadókedvez mény még az állami támogatás csökkenésével együtt is legalábbis a szinten tartást lehetővé tette. Ez a valóság. A sors úgy hozta, hogy egymás mellé került, egymás után került két fontos törvény, néhány perccel, órával ezelőtt a sportról szóló törvény előzt e meg az előadóművészeti törvényt. Mondom önöknek, tisztelt képviselő asszonyok és képviselő urak, hogy az összes nemes cél mellett itt egy sajátos konkurenciaharc fog kialakulni. A társaságiadókedvezmény felajánlása, amelyet idáig az előadóművészet saj átos módon birtokolt, természetesen messze nem kétségbe vonva annak jogosságát, hogy a sportfinanszírozás hasonló módon, európai uniós engedéllyel kiegészüljön, bizony azt fogja jelenteni, hogy az egyes társaságoknak gondolkodniuk kell, hogy a
