Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 8 (97. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója:
4384 felhasználás szabályait. A támogatás mértékének meghatározásakor kötelezően érvényesítendő szempon tok mellett további, ösztönzőként szolgáló szempontokat határoz meg, amelyek többlettámogatást eredményezhetnek. Ilyenek például az adott szervezetek vendégelőadásai, határon túli és nemzetközi együttműködései, a helyi kulturális életben vagy a közoktatásb an játszott szerepük. Fontos kiemelni ezen szempontok közül a kortárs és klasszikus magyar szerzők műveinek bemutatóit, amit a törvényjavaslat előremutató módon ösztönöz. Ennek a jelentőségéről külön szeretnék szólni. A magyar dráma ügyét ugyanis úgy kíván juk a törvénymódosítással felkarolni, hogy a művészeti szabadságot nem korlátozzuk, nem nevesítünk játszásra ajánlott szerzőket, pusztán ösztönözni szeretnénk, hogy minél több kiváló klasszikus és kortárs magyar színdarabot láthasson a hazai közönség. Idéz et: “A magyar dráma mégis mintha nem volna sehol. S akik harcolni akarnak érte: mintha nem is volna mit számon tartaniuk.” Németh László vélekedett így a Ha én miniszter lennék című remek írásában. Aktuális ez a gondolata, s úgy tűnik, a magyar drámairodal om egész történetét végigkíséri a némi önsajnálattal és kisebbrendűségi érzéssel fűszerezett sikertelenség. Idézem: “Nincs kételkednivalóm abban, hogy a drámaíró nemzedék közömbösítése elsősorban a színházi világ műve, beleértve az igazgatókat, a színészek nagy részét, a színházi kritika boszorkánykonyháit, majd a hivatalos színházirányítás fejeseit” - folytatja a Galilei szerzője. Ma is van ilyen érzése a színházba járóknak és az íróknak egyaránt. Ezt akartuk orvosolni a módosítás megírásakor. Olyan jó vol na, ha a színházcsinálók is minél szélesebb körben éreznék magukénak a magyar dráma ügyét! Ha ma már nem lenne igaz, amit Németh László írt, aki szerint - idézem megint - ”színészeink nem tudják, a színészoktatás s az élet nem oltotta beléjük, hogy a klass zikusok eljátszása, de még egy Dürrenmatt, Miller bemutatása is fordítás - egy másutt már megalkotott játékot, szerepet ültetnek át többkevesebb eredetiséggel magyar színpadra , de egy új, soha nem játszott hazai darabot győzelemre vinni, ez az igazi, so rsdöntő színészi feladat, itt nyomulnak úgy, mint az író, tehetségükkel az ismeretlenbe, s ezzel adnak hozzá valamit nemzetünk művelődéséhez”. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvénytervezet deklaráltan védi a művészeti élet szabadságát is. Az előadómű vészeti szervezetek művészeti tevékenysége a jogszabályban rögzített vagy általuk vállalt kötelezettségeken túlmenően nem korlátozható. Az állami és önkormányzati fenntartó a szervezeteket művészeti évadterv benyújtására nem kötelezheti, annak előzetes min ősítésére, elfogadására, továbbá a szervezet működésével összefüggésben tartalmi, művészeti, esztétikai elvárások érvényesítésére nem jogosult. Tisztelt Képviselőtársaim! Ne felejtsük el, nem másról van itt szó, mint Magyarország új alaptörvényének komolya n vételéről, annak az alkotmányos alapelvnek az érvényesítéséről, amely a X. cikkben olvasható. Idézem: “Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és a művészeti alkotás szabadságát”. (22.40) A módosítás hatására bővül az előadóművészeti törvény által érintett szervezetek köre, annak rendelkezései a jövőben a cirkuszművészetre is kiterjednek, és a korábbinál jóval nagyobb figyelmet kap a bábművészet. A cirkuszművészet beemelése a törvénybe a nagy tradíciókkal rendelkező terület kárpótlásaként is felfogh ató, ugyanakkor ne menjünk el azon mai egyesült államokbeli, európai és kínai példák mellett, amelyek a cirkuszművészet megújulásának remek, a közönséget is elvarázsolni képes értékeit mutatják fel, és amelyek mintát nyújthatnak a magyar artistáknak és cir kuszművészeknek is. (Dr. Józsa István közbeszól.) Tisztelt Képviselőtársaim! Egy komoly, átgondolt… Képviselőtársam nem veszi komolyan, de ha megnézi a magyar cirkuszművészet hagyományait, megnézi a Fővárosi Nagycirkuszt… (Dr. Józsa István: Erre a cirkuszr a gondoltam!) Én tudom, hogy ön mire gondol. (Dr. Józsa István: Szeretem a cirkuszt! - Az elnök csenget.) Akkor legyen kedves tiszteletben tartani, hogy vezérszónoki felszólalást mondok éppen!
