Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 8 (97. szám) - A sport támogatásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz):
4367 Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Törő Gábor képviselőtársam - ugyan már nincs itt - hozzászólása indított megszólalásra, mégpedig akkor, amikor azt mondta, hogy a kistelepülések sportegyesületei, a kistelepülések sportegyesületei létesítményeinek a felújítását nagymértékben elő fogja segíteni ez a törvényjavaslat. Azt gondolom , benne van az előterjesztésben, hogy ezek a klubok - mint tudjuk, hiszen én is vidéki képviselő vagyok - jelenleg is köztartozásokkal, a bírók kifizetésével és minden egyéb problémával küzdenek, tehát úgy gondolom, ebből a szempontból ezeknek a kluboknak ez ilyen jellegű nagy segítséget nem fog nyújtani. Azonban annak én magam örülök - hiszen amikor először tárgyaltuk ezt a törvényt és elfogadtuk, akkor is szorgalmaztam módosító indítványokkal , hogy nyissuk szélesebbre a kaput, ne csak az öt látványcsap atsportra, hanem az olimpiai sikersportágakra is terjesszük ki. Ezért nagyon örülök annak, hogy most nemcsak az első- és másodosztályra, hanem lejjebb is és főleg az utánpótlásnevelésre lehet majd ezt az adókedvezményt igénybe venni. Azonban én továbbra i s azt mondom, hogy ha már az élsport támogatása kiesett ebből, akkor úgy gondolom, nem jelentene túl nagy kiesést a költségvetésnek az, ha ezt a kedvezményes finanszírozást diáksportra, diáksportegyesületekre és továbbra is azt mondom, hogy az olimpiai sp ortágak utánpótlásnevelésére is kinyitnánk, és ezek az utánpótlásnevelő centrumok is igénybe vehetnék ezt a támogatási formát. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Folytatjuk az előre bejelentett felszólalás okat. Megadom a szót Hadházy Sándor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó. HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslat - sokan megfogalmazták - valóban egy korszakalkotó é s egy rendkívül fontos törvényjavaslat, de mégis felmerülhet a kérdés, hogy amikor ilyen kétségbeejtő állapotban van az ország, ahogy a szocialista képviselőtársaink itt hagyták, akkor miért olyan fontos az (Dr. Józsa István: Ezt nem mondod komolyan?! A MO Lt miből vettétek?) , hogy pont ezzel a sporttámogatási kérdéssel foglalkozzon az Országgyűlés. Nincs ettől fontosabb talán? Ha megvizsgáljuk ezt a kérdést, akkor elég könnyen lehet erre pozitív választ adni. A sport- és turizmusbizottság abban a szerencsé s helyzetben van, hogy az elmúlt hónapokban, közel egy év során számos olyan kiváló előadást hallgathatott meg, amely megvilágította a sport és a gazdaság, a sport és az egészségügy közötti összefüggést; én igazából a felszólalásomban ezzel a kérdéssel sze retnék legfőképpen foglalkozni. A vezérszónoki felszólalásban is hallhattuk, hogy tömegével szűntek meg sportegyesületek; hogy kétségbeejtő állapotok vannak a létesítmények műszaki állapota, fenntartása terén; hogy a finanszírozás teljes egészében összekev eredett. A mai napon hallhatta a bizottság valamennyi képviselője, hogy az országban 8 ezer sportlétesítmény van, ezeknek a túlnyomó többsége önkormányzati tulajdonban, fenntartásban van, és azt is nagyon jól tudjuk, hogy az önkormányzati szektort is telje s egészében kivéreztették, és ez is veszélyeket rejt magában. De nézzük meg azt, hogy a sport és a gazdaság között milyen összefüggés van! Szintén a mai napon hallhatták a bizottság tagjai, hogy a mozgáshiánnyal összefüggő betegségek következtében egy év a latt 4,5 millió munkanap esik ki, ennyi a táppénzben töltött idő; 4,5 millió, ez csak a mozgáshiánnyal összefüggő kérdés. És azt gondolom, hogy ha csak ezt az egy kérdést nézzük, már megdöbbentő pénzügyi adatok látnak napvilágot, és bizony szoros összefügg ést mutat a gazdasági növekedéssel is. Ha ezt sikerülne lefaragnunk és csökkentenünk, akkor az ország gazdasági teljesítőképessége is jelentős mértékben javulhatna. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy az ország lakossága milyen szomorú egészségi állapotban van; kétségbeejtő, nem is szomorú, kétségbeejtő. Kötelességünk ezen változtatni és javítani, és igenis a
