Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 8 (97. szám) - A privatizációs szerződések környezetvédelmi és természetvédelmi előírásainak a kormány általi felülvizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP):
4337 ELN ÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Szilágyi László képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából. Öné a szó. SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Előterjesztő! Tisztel t Államtitkár Úr! Egyszerre nevetünk és sírunk, amikor a kormánypárt a privatizáció környezet- és természetvédelmi szempontú revízióját kezdeményezi. Egyrészt nagyon örülünk, mert az LMPhez nagyon is közel áll ez a szándék. Tisztában vagyunk vele, hogy a magánosítás során talán a környezettel szemben követték el a legnagyobb bűnöket és visszaéléseket. A legjellemzőbb modell az volt, hogy a prosperáló vállalatrészeket eladták, a környezeti károkat és a szennyezést pedig társadalmasították, itt hagyták az ál lam nyakában. Egy kicsit azért tartunk attól, hogy a felülvizsgálat, az őszinte igazságkeresés mellett egy kicsit boszorkányüldözési és politikai leszámolási célokat is szolgál majd. Okunk van ezt feltételezni, reméljük, hogy nem így lesz. (Közbeszólás a J obbik padsoraiból: Már elég lenne!) Lesznek feltehetően érinthetetlen időszakok, például a privatizáció 19982002 közötti történései, és lesznek érinthetetlen cégek, bár ne lenne igazam, amelyek kapcsán nem fog sor kerülni a környezetvédelmi kötelezettségv állalások teljesítésének beható ellenőrzésére. Nagyon örülnénk például, ha a kormány tenne ilyen ellenőrzést a MOL, az Ikarus és a Videoton magánosításával kapcsolatban is. Aggodalmaink egy másik része szakmai jellegű, szakmai természetű. Az elmúlt évtized ben látványosan leépült a hatósági rendszer, amely egy ilyen átfogó vizsgálat intézményi infrastruktúráját biztosíthatná, és bizony ez a leépítés a második Orbánkormány működésének első évében nagyon drámaian felgyorsult. Szakmai körökben ismert például, hogy a kolontári vörösiszapbaleset okozásáért legalább részben felelősnek tartott vállalat lerakójánál az elmúlt években egyetlen olyan hatósági mérést vagy mintavételt sem végeztek, amelyből a lerakott anyag összetétele, kémhatása kiderülhetett volna. Te hát nem volt ilyen hatósági ellenőrzés. És nem azért, mert Kolontáron valamilyen rendkívüli hanyagság történt, hanem azért, mert a hatósági kapacitás egyszerűen nem elegendő az érdemi vizsgálatra. Úgy zajlik ma egy hatósági vizsgálat, legyen az engedélyezé s vagy ellenőrzés, hogy a hatóságok jó esetben átolvassák az ellenőrzés alanyainak önbevallással készült dokumentumait. A privatizáció során tett környezeti és természetvédelmi vállalások terén ennél sokkal rosszabb a helyzet. Itt is érdemes a kolontári pé ldát előhozni. A másfél évtizeddel ezelőtt privatizált, milliárdos értékű ajkai alumíniumipari cég vételárát az eladó arra való hivatkozással csökkentette a reális értékhez képest két nagyságrenddel, hogy a vevő vállalta a környezeti kárelhárítást és a reh abilitációt. Tehát a legfontosabb rész a privatizációban megvalósult. Ma már tudjuk, hogy ez a kárelhárítás és rehabilitáció legfeljebb csak részlegesen történt meg. A privatizációs szerződés szerint a területileg illetékes zöldhatóságnak évente jelentést kellett volna kapnia a kötelezettségek teljesítéséről. Ehhez képest, ahogy Zay Andrea, a felügyelőség vezetője a kolontári vizsgálóbizottság előtt a minap elmondta, a hatóság 2010ig egyáltalán nem ismerte a privatizációs szerződés tartalmát, csupán az okt óber 4ei katasztrófa után kapta meg a vonatkozó dokumentumokat a Kormányzati Ellenőrzési Hivataltól. A nyilvánosság pedig csak azért értesülhetett róla, mert az LMP nyomására nyilvánosságra hozták ezeket a papírokat. A privatizációs folyamatnak a környeze t- és természetvédelmi kötelezettségek jelentik az egyik leghomályosabb, legsötétebb fejezetét. Az általános gyakorlat szerint, és ezt láttuk a MOLnál, az ajkai alumínium zrt.nél, a Budapesti Vegyiműveknél, mindenütt, hogy a korábban felhalmozott környez eti károk egyrészt árcsökkentő tényezőként szerepeltek az eladás során, másrészt viszont a gyakorlatban mégis mindig az állam nyakán maradtak.
