Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 7 (96. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - BÁBINÉ SZOTTFRIED GABRIELLA (Fidesz):
4150 átütő eredményeket annak ellenére, hogy 2001 óta célrendszerét tekintve konziszt ens és folyamatos stratégia jellemzi a népegészségügyi programokat. A magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban igen kedvezőtlen, jelentősen elmarad az ország gazdasági fejlettsége alapján várhatótól. Egy 2008ban született magyar fi úgyermek 7,4 évvel, egy leánygyermek 5,1 évvel rövidebb életre számíthat, mint egy átlageurópai, és életük 21, illetve 25 százalékát nem egészségesen fogják leélni, ha a jelenlegi népegészségügyi helyzet nem változik. Különösen riasztóak azok az adatok, am elyek az 19992009 közötti időszak megbetegedési arányait mutatják be a 018 éves korosztályokban. A teljesség igénye nélkül, a legmegdöbbentőbb az, hogy az asztmás megbetegedések gyakorisága 150 százalékkal, a diabétesz 100 százalékkal, a hipertónia 100 s zázalékkal és a deformáló hátgerincelváltozások száma 75 százalékkal nőtt az említett tízéves intervallumban. Az sem elhanyagolható, hogy az említett időszakban a rosszindulatú daganatos megbetegedések aránya 25 százalékkal emelkedett, és a vérképző, ill etve immunrendszeri betegségek előfordulása is 50 százalékkal nőtt, és ez a kimutatás csak a születéstől a felnőtté válásig tartó éveket öleli fel. Természetesen nem lehet attól elvonatkoztatni, hogy a gyermek- és serdülőéveket családban és közösségi intéz ményekben, bölcsődében, óvodában, iskolában éli az utánunk következő generáció. Ebből következik, hogy a népegészségügyi tevékenység össztársadalmi feladat, amelyben a családokon kívül munkahelyi, iskolai és települési szinten is szerepet kell vállalni. A megbetegedések növekvő száma mutatja, hogy a lakosság egészségmagatartása és egészségtudatossága elmarad az Európai Unió átlagától. Éppen ezért meghatározó az erre vonatkozó törvénymódosítás, amelyben kiemelt hangsúlyt kap a prevenció. Például a 37. §ban : “Az egészségfejlesztés az a folyamat, amely során az egyén növeli jártasságát saját egészségének javítása érdekében, képességet szerez az egészséges életvitel fenntartására és a változó környezethez való alkalmazkodásra. (11.00) Az egészségfejlesztés a l akosság egészséggel kapcsolatos műveltségének fokozására, az egészséges magatartásra, az egészséget veszélyeztető ártalmak és megbetegedések megelőzésére irányuló tevékenység. Az egészségfejlesztés tevékenységi területei lefedik az egyéni képességek fejles ztését, a közösségi cselekvések erősítését, az egészséget támogató környezet fenntartását, az egészséget támogató szakmapolitikai irányelvek megfogalmazását és az egészségügyi ellátórendszer megelőzésközpontú áthangolását.” A 38. § így rendelkezik: “A köz- és felsőoktatási, valamint a szakképzési rendszer, illetőleg a felnőttoktatás keretében az életkorhoz és a tanulmányokhoz igazodva meg kell ismertetni többek közt az egészséges életmódra, különös tekintettel az egészséges táplálkozásra, a rendszeres testm ozgásra, a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás mellőzésére, valamint az egészséges környezet megteremtésére vonatkozó tudnivalókat, a személyi higiénés és mentálhigiénés ismereteket, a testmozgás és a sport egészségfejlesztő szerepét, a legfontosabb s zűrővizsgálatokat és az azokon való részvétel fontosságát, a szenvedélybetegségeket, ezek káros hatásait, a rászokás elkerülésének módját.” A 42. § így szól: “Az ifjúságegészségügyi gondozás célja a kiskorúak harmonikus testi és lelki fejlődésének elősegí tése. Ennek során biztosítani kell a korcsoportokhoz igazodva a közoktatási intézményekben a teljes körű egészségfejlesztés bevezetését és megvalósítását, ellenőrizni kell a közegészségügyi, valamint a balesetmegelőzési követelmények érvényesülését a gond ozó és a nevelőoktató intézményekben, az elméleti és gyakorlati képzésre szolgáló helyiségekben, továbbá szabadtéri foglalkoztatási és rekreációs területeken.” Az 50. § szerint: “A táplálkozásegészségügy feladata a lakosság táplálkozási helyzetére, táplá ltsági állapotára, a táplálkozás és az egészségi állapot közötti összefüggésekre vonatkozó egyes
