Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 7 (96. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. NAGY KÁLMÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
4139 Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Garai képviselő úrnak, mielőtt a törvény lényegi részére rátérnék, annyit mondanék el, hogy őt mélyen tisztelem, és nagyon humánus orvosnak tartom, de el szeretném monda ni neki, hogy én az előző kormányt fejből is tudtam szidni, akarom mondani: bírálni, papír nem kellett hozzá, tehát nem olvastam. Azt kell mondanom, hogy amikor egy kissé elfogult, és azt akarom mondani, hogy néha szélsőséges expozéját hallottam, akkor az jutott eszembe, hogy Úristen, hányszor ültem itt, és ezeknél sokkal súlyosabb, a társadalom minden rétegét sokkal keményebben érintő törvényeket bíráltam. Mi a célja egy ilyenfajta törvénynek, amit uborkasalátatörvénynek nevez? Egyébként volt részem az el őző ciklusban is bőven belőle. A salátatörvénynek az a célja, hogy előkészítsen valamit. Itt is arról van szó, hogy hat különböző törvényt készítenek elő, és ehhez törvényt kellett módosítani előtte. Az első a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi törvény; a második az egészségügyről szóló, szintén 1997. évi törvény; az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi törvény; az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvénye k módosításáról szóló 2005. évi törvény; a következő a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszközellátásról szóló 2006. évi törvény; az azután következő a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi törvény, és az illetékről szóló 1990. évi törvény. Miről van szó alapjában véve? Nem véletlenül osztottuk meg a bevezetőt, a törvénynek az ezzel kapcsolatos bírálatát, illetve ismertetését, értékelését, mert én elsősorban a gyógyszerpiac szabályozásáról szeretnék beszélni. Magyarország egy hihete tlen nagy kihívás előtt áll, önök nem is érzékelik. Egyszerre az elmúlt évben mintegy háromszáznál több biológiailag aktív készítmény került forgalomba. Ezeknek az ára százezer forint felett van ampullánként rendszerint. Ezeknek a gyógyszerbefogadása hatal mas feladat lesz, és ezeknek a hatékonysága messze meghaladja a korábbi gyógyszerek hatékonyságát. Mindenféleképpen új gyógyszerpolitikára van szükség. Ez az új gyógyszerpolitika nagyon szigorúan támogatja azokat a készítményeket, amelyek nélkülözhetetlene k a betegellátásból, de ki kell szűrni belőle azokat, amelyek jelenleg arra nem alkalmasak, hanem kifejezetten ártalmasak a populáció számára. (10.00) A mai viszonyok között minden ország kényszerül ilyen jellegű változtatásokra. Természetszerűen szeretnén k a gyógyszerkasszát a jelenlegi helyzetben tartani, de amikor az alapokat ezzel kapcsolatosan átbeszéltük, nem csak ez volt az elsődleges cél. Az elsődleges cél a lakosság jobb ellátása, és pontosan az igen súlyos betegek esetében, mert ezek a gyógyszerek általában az igen súlyos betegekről szólnak. Abban a körben, ahol megjelenik ez a probléma: az állam, a biztosító, a beteg, az orvos, az egészségügyi szolgáltatók, a gyógyszertárak, a nagykereskedők és a gyártók, ha valaha van ellenérdekeltség, akkor itt, ebben a körben, pontosan ezeknek a gyógyszereknek a piacra kerülésével valamilyen hatalmas ellenérdekeltség jelentkezik. Hogyha nem igazítjuk, nem próbáljuk igazítani a struktúrát ehhez akár a gondolkozásunkban, akár a végrehajtásban, akkor nem az lesz a probléma, mert a betegek valamilyen áron meg fogják szerezni a gyógyszereket, hanem az, hogy most azért módosítunk, hogy nekik ne kelljen ezt kifizetni, ne legyen ez társadalmi teher. Hozzá kell tennem, ez a munka még csak előkészítő munka, és el fog tarta ni még egy darabig, tehát amikor a gyógyszerpiac egyes szereplőit végigvesszük, akkor ehhez a problémához, amelynek a középpontjában a beteg áll, minden szereplőnek valamilyen szinten alkalmazkodnia kell, és ez akkor is így van, hogyha ezt nagyon nehéz tud omásul venni. Tehát azt kell mondanom, hogy az egészségügyszervezésben három fontos szó van, amit mindig elmondanak, az egyik a mérethatékonyság, a másik a költséghatékonyság, a harmadik az allokáció. Aki ezt a hármat tudja, képviselő úr, az nagyon sok mi ndent tud. Tehát azt gondolom, hogy a jelenlegi szituációban ezeket a
