Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 6 (95. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SCHEIRING GÁBOR (LMP):
4046 Azt kérem, tisztelt képviselőtársaim, ezúttal ne azt né zzék, hogy melyik párt programjában szerepelt ez a javaslat, hanem az ésszerűséget és az ország érdekét. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Most a frakciónkénti hozzászólásokra adok lehetőséget. Vágó Sebestyén képviselő úr következik, Jobbik, két percben. VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Folytatnám azt, amit Sneider Tamás bizottsági elnök úr elkezdett. Ő a szlovák példát hozta ide. De magyarországi példa is volt: a tokaji kistérségben bizonyos te lepüléseken bevezették a szociális kártyát. Az akkori törvényi feltételeknek ez nem felelt meg, a pénzbeli és a természetbeli juttatások rendszerének megfelelően. Éppen azért kéne az Országgyűlésnek tárgysorozatba vennie ezt a határozati javaslatot, hogy m egvitathassuk, és a szeptemberben, illetve ősszel tárgyalásra kerülő szolgáltatási törvényben már ennek megfelelően tudjuk kialakítani a természetbeli és pénzbeli juttatások rendszerét. Ezenkívül is voltak még szakmai viták ebben a kérdésben a monoki példa kapcsán, de nagyon sokszor inkább csak ideológiai síkon folytak a viták. Sokszor az volt a vád ezzel az intézkedéssel szemben, hogy stigmatizál, kirekeszt, láthatóvá tesz segélyből, illetve szociális ellátásból élő embereket. A bizottsági vitában is azt m ondtam, amit most is el tudok mondani: ha én diplomás emberként olyan élethelyzetbe kerülnék, hogy szociális ellátást, illetve segélyt kéne kapnom, akkor nem érezném magam stigmatizáltnak azért, mert egy kártyát kapok, amiért tudok vásárolni. Akár készpénz ben, akár kártyán kapnám a segélyt, a gyermekem, a családom, a magam megélhetésére, illetve a lakhatásomra fordítanám ezt az összeget. Tehát nem stigmatizál. Azok számára stigmatizál, akik amúgy is szeretik magukat mindig stigmatizált és kirekesztett társa dalmi tagnak éreztetni és felmutatni. Illetve azok mondták nagy hanggal, hogy stigmatizál, akik inkább a liberális holdudvarba tartozó szociális értelmiségiek közül valók. Nekem csak egy olyan kérdésem van a tárgysorozatbavétellel kapcsolatban, hogy ezt a liberális szociálpolitikai szemléletet szeretnénk folytatni, vagy szeretnénk áttérni egy nemzeti, konzervatív szociálpolitikai rendszerre. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Nem látok több bejelentkezőt. De mégis, jönne k egymás után; Scheiring Gábor, LMP, két percben. SCHEIRING GÁBOR (LMP) : Köszönöm szépen a szót. Érdekes a helyzet, mert az LMP megalakulása környékén ez a téma már napirenden volt, és az előző kormány az “Út a munkához” program párjaként a szociális kárty át egyszer már elővette. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert ahogy az előző kormány terveit, ugyanúgy a Jobbik hasonló irányú és ihletettségű terveit is csak keményen kritizálni tudjuk. Egyrészt nem igaz, hogy az lenne a probléma, hogy Magyarországon az em berek lusták és nem akarnának dolgozni. Ugyanis aki munkához jut, az OECDátlagban, nemzetközi összehasonlításban a második legtöbbet dolgozza. Tehát a probléma alapvetően az, hogy nincs munka, és nem az, hogy az emberek lusták lennének. Aztán a szociális kártya mögötti filozófia második nagy tévedése az, hogy túl sok lenne a szociális segély. Már 2008ban, amikor ez a hibás ötlet felmerült, igaz volt az, hogy a szociális célú támogatásoknak mindössze 3 százalékát teszi ki a rendszeres szociális támogatás. Jelentem, azóta a rendszeres szociális támogatás összege semmivel sem nőtt, tehát a teljes kiadásokhoz mérten ennek az értéke tovább csökkent.
