Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 6 (95. szám) - Bertha Szilvia (Jobbik) - a belügyminiszterhez - “Felkészült-e a kormány learatni a vihart, amelyet széllel vet?” címmel - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár:
4003 Köszönöm a szó t. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány cinizmusa nem ismer határokat. Miközben folyamatosan a nemzeti konzultációt és társadalmi párbeszédet hangoztatják, közben valójában a kormány csak diktál, a másik fél pedig legfeljebb rábólinthat. Legjobb esetben is e gy asztalnál ülnek, de se konzultáció, se párbeszéd. Ellenvélemény, ellenérvek nem érdeklik a kormányt, aki nem ért egyet, tiltakozik, az dezertőr, ha elmondja a többieknek a tényeket, akkor közösség elleni izgatást valósít meg. Mindenkit, aki ellenáll, el akarnak távolítani, ahogy meg is tették Szima Judittal, a Tettrekész magyar rendőrszakszervezet főtitkárával, akit pénteken vettek őrizetbe, mondjuk ki: politikai foglyot csináltak belőle. Eközben a miniszterelnök úr nem mer kiállni a rendvédelmi dolgozók és családjaik tömege elé és elmondani nekik személyesen, hogy miért és mit kívánnak tenni velük. Inkább gúnnyal üti el a felelősségét és talán utalva arra, hogy a nemzeti konzultáció csak egy nagy bohóckodás, önmaga helyett a bohócügyi államtitkárt kínálj a fel az elkeseredett emberek számára mint méltó párbeszédpartnert. Ráadásul láthatólag ismét fogalmuk sincs azokról az emberekről, élethelyzetükről, akikről dönteni készülnek. Úgy tűnik, azzal sincsenek tisztában, hogy hány élet múlik nap mint nap rajtuk, és a most már szolgálati nyugdíjban lévők jelentős része szolgálata során hány emberi életet mentett meg. Őket próbálják most élősködőként feltüntetni, cinizmussal, gúnnyal lejáratni, megalázni az előtt a társadalom előtt, amely baj esetén hozzájuk fordul először. Az embereket két dologgal lehet igazán felbosszantani: ha méltóságukat sértik meg, vagy ha a létbiztonságukat veszélyeztetik. Önök mindkettőt megteszik most a rendvédelmi dolgozókkal. Miért? Tisztességesen megfizetni nem hajlandóak az állam és a társadalom szolgálatában végzett munkát, és most úgy tűnik, hogy azzal próbálják a társadalom ellen hergelni ezeket a rendvédelmi dolgozókat, és majd a szolgálatba visszahívottakat rábírni arra, hogy akár embertelen szintig is betartassák a rendet és a tör vényeket, hogy a társadalomra hivatkozva viszik véghez ezeket a módosításokat. Fontos és tisztázandó kérdés, hogy kiknek a nyugdíját készülnek átalakítani keresetpótló juttatássá. Csak a rendvédelmisekét? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő l eteltét.) Ez alkotmányellenes diszkrimináció, ezt önök is tudják. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak. DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Magyarországnak ma két nagy ellensége van, az egyik ellensége az államadósság, a másik ellensége a munkanélküliség. A kormány ebben a két nagyon fontos témakörben szeretne áttöré st elérni, ezért fogadtuk el a Széll Kálmántervet, ezért határoztunk meg olyan feltételeket, amelyek hozzájárulnak, hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy ezt a két nagy csatát megnyerjük. Tisztelt Képviselő Asszony! Az ország, Magyarország nem engedheti me g, hogy az aktív népesség 55 százaléka végezzen munkát. Szeretnénk elmondani és világosan megfogalmaztuk, hogy szeretnénk elérni, ha az aktív népesség 65 százaléka munkát végezne. Tisztelt Képviselő Asszony! Úgy gondolom, ön is egyetért azzal, hogy nem elf ogadható, hogy 414243 éves emberek, hivatásos állományú rendőrök vagy egyéb hivatásos állományúak, akik a legnagyobb szakmai tapasztalattal rendelkeznek, a legnagyobb tudással rendelkeznek, úgynevezett korai nyugdíjba vagy szolgálati nyugdíjba mennek. Ma ezeknek a létszáma 29 342 fő, akik a BMhez tartoznak. Hadd mondjak egy számot: 2002ben, 2002 nyarán, amikor az Orbánkormány átadta a kormányzást a szocialistáknak, 1064 - még egyszer mondom: 1064 - korai nyugdíjas volt, most pedig a számuk megközelíti a 30 ezer főt. Ez nem megengedhető, mint ahogy ugyancsak nem megengedhető az, hogy akik a törvények végrehajtására esküdtek, akik jogvégrehajtók ebben az
