Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 6 (95. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - SZABÓ REBEKA (LMP):
3975 Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szabó Rebeka képvis elő asszony, az LMP részéről: “A vidék válságára vonatkozó közösségalapú megoldások” címmel. Parancsoljon, képviselő asszony! SZABÓ REBEKA (LMP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokszor elhangzott már itt a Házban, hog y a magyar vidék válságban van. Mindez leszakadó társadalmi csoportokat, az önrendelkezés hiányát, a kis léptékű mezőgazdasági termelés visszaszorulását - (Zaj. - Az elnök csenget.) köszönöm , a táji környezet leromlását jelenti. Holott a világ számos vez etője egyre gyakrabban mondja ki, hogy a jövőnk az élelmiszeren, a ivóvízen, a termelőföldön és más környezeti erőforrások állapotán fog múlni. Vagyis a ma élő és a következő nemzedékek életminősége attól a magyar vidéktől függ, amit a rendszerváltás óta p énznyelőként vagy menthetetlenül leszakadó területként kezelnek. A most társadalmi vita alatt álló vidékstratégia alapján úgy gondoljuk, legalább a kormány egy része tisztában van mindezzel, hiszen a stratégiában tükröződik az a paradigmaváltás, amit az LM P is régóta szorgalmaz. Ahogyan azt már választási programunkban is leszögeztük: a fogyatkozó olajtól függő nagyipari mezőgazdaság zsákutca, ehelyett a fenntartható, az ökoszisztémaszolgáltatásokat megőrző tájhasználat, a családi gazdaságokra, a tájfajták ra alapuló és az élelmiszerönrendelkezést elősegítő gazdálkodás lehet csak a fejlődés kulcsa. Ezt erősíti meg szinte szó szerint a Greenpeace és a Védegylet által egy hete bemutatott, “Válaszúton a mezőgazdaság” című FAOtanulmány is, ami 110 ország 400 s zakértője bevonásával készült. A vidékstratégiában lefektetett fenntartható irányok végrehajtásához azonban a teljes kormányzati gyakorlatban változásra lesz szükség. Jelenleg sajnos azt látjuk, hogy a kormány egyéb gazdaságpolitikai intézkedései többnyire ellentétben állnak ezzel a vízióval, a kormányváltás óta tovább folytatódott a vidék erőforrásainak apasztása. Az egykulcsos adórendszer az alacsony keresetűekre rak nagyobb terhet, ezzel gátolja a jellemzően alacsonyabb bérű mezőgazdasági munkahelyek lét rejöttét. A munkanélküliellátás rövidítése súlyosan érinti a jellemzően szezonális munkával ellátott mezőgazdasági területeket. Szétverték a közmunkaprogramot, ami megint csak a leghátrányosabb helyzetű térségeket taszította mélyebbre. Iskolák zárnak be, az önkormányzatok nem tudják finanszírozni az oktatási intézményeiket. A háziorvosi ellátás megint a végeken szenved súlyos erőforráshiányban. A közösségi közlekedésből újabb összegeket vonnak ki, ami megnehezíti a munkába járást. És nem utolsósorban a tön k szélére juttatták a fenntartható vidék kulcsszereplőit, a környezetvédelmi hatóságokat, a vízügyet és a nemzeti parkokat is. Röviden: a kormány egy megszorításokra épülő, a GDP növekedését fetisizáló gazdaságpolitikát folytat, amely mindig a rosszabb hel yzetben lévő területeket sújtja. Ehelyett az LMP azt javasolja, hogy a kormány állítsa a vidékpolitika központjába a helyi gazdaság részvételi alapú, közösségi logikájú fejlesztését. Ez persze a jövedelmek és források újraelosztásával is jár, ami akár befo lyásos köröket is sérthet, de gondoljanak arra, hogy egy néhány hektáron működő közösségi zöldségfarm - mint például az iglici romák nemrég sorsára hagyott uborkaprogramja - mennyivel több embernek biztosíthat megélhetést és sikerélményt, mint egy több szá z hektáros gépesített nagyüzem. Össze kell gyűjteni a hasonló jó példákat az országban, el kell terjeszteni és meg kell támogatni a sikeres kezdeményezéseket. Ebben a munkában szívesen segítünk, hiszen képviselőink folyamatosan a vidéket járva gyűjtik a ta pasztalatokat. Komlóskán például az önkormányzat helybéli, már inaktív idős emberektől vett át öt hektárnyi földet, és olyan programot indított, amelyben állástalan helyi lakosok dolgoznak a földeken. Ennek hatására megszűnt a településen a munkanélküliség , a termést pedig az iskola és a szociális intézmények használják fel, sőt még a helyi piacra is jut belőle. Ahogy az imént egy sajtótájékoztatón is elmondtam: a kistelepüléseken élők számára kulcsfontosságú lehet a földhöz jutás, a termelés újraindítása, a helyi, akár időszakos termelői piacok létesítése, amelyhez gyakran nem is pénzre van elsősorban szükség, hanem mentorálásra,
