Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 24 (94. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - FERENCZI GÁBOR (Jobbik):
3960 Azt gondolom, a bizottság felállítását javasoló határozati javaslat kellő mértékben körbeírta és az egyes mondatokb an megfogalmazta, hogy a jelen pillanattól visszatekintő múltbeli események bármelyikére, ha a felállított bizottság tagjai majd ezt kezdeményezik, akkor részletes vizsgálatot rendelhetünk el. Az expozémban nem említettem meg, csak a szokásjog miatt most í gy zárszóként, hogy paritásos bizottságot javasolunk felállítani, tehát ugyanannyi kormánypárti, mint ellenzéki képviselőt, és aki észrevette, egy olyan időszakra terjed ki a vizsgálati időszak, amikor váltakozva voltak a jelenleg parlamenti pártok egyegy frakciói kormányon, illetve ellenzéken, tehát várhatóan a Házszabály ebből adódó következtetése miatt társelnöki feladattal kell majd megjelölni a bizottság elnöki vezetését. Valószínű, hogy ez egy fideszes és egy szocialista képviselő társelnökletét jele nti majd, és én ebben biztonságát látom, hogy a szakmai és a szakszerűségi kérdésekben remélem, hogy egyezségre fognak jutni majd a bizottsági tagok, és 90 nap múlva le tudjuk tenni az asztalra a jelentést. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypár tok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek. A mai napon napirend utáni felszólalásra jel entkezett Ferenczi Gábor jobbikos képviselő úr: “Magyarnak lenni büszke gyönyörűség IX. - Tudatos hadjáratok Európában - A kalandozások” címmel. Megadom a szót a képviselő úrnak, 5 perces időkeretben. (0.20) FERENCZI GÁBOR (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindannyiunk előtt jól ismert a következő mondat: “A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” Ezen imádság a 899ben zajlott Brenta menti csata után terjedt el Európában, ahol is ötezer magyar lovas íjász tönkreverte B erengár itáliai király háromszoros túlerőben lévő seregét. Az úgynevezett kalandozások idején számtalanszor találkozunk ilyen és ehhez hasonló mondatokkal, a görög és latin források tele vannak az Európát belovagló hunok csatáival. Mos azonban nézzük csak meg, mit is értünk kalandozások alatt! Bizonyított, hogy 862 és 970 között legalább 47 hadjáratot indítottak a magyar seregek Európába. A történetírók nagy része csupán fosztogató, zsákmányszerző háborúnak véli a kalandozásokat. Egyesek mindezt a nemzetség i társadalom válságával, a termelésből kiszorult szabadok zsákmányszerző szándékával magyarázzák. Ezeknek a megállapításoknak azonban több dolog is ellentmond. Egyrészről a hadjáratokban a magyar csapatoknak csak egy kis része, általában maximum ötezer lov as vett részt, akik céljukat sok esetben több száz vagy ezer kilométer után érték el. Ez egyrészről igazolja a magyar hadvezérek zseniális képességeit, például Vérbulcsú esetében, aki hadjáratai során több alkalommal bírta adófizetésre a korabeli német ter ületeket, másrészről kétségessé teszi a zsákmányszerzés mint cél kizárólagosságát. Továbbá a kor hadviselésének szerves része volt az ellenség területének dúlása, a legyőzöttek javai zsákmányként szolgáltak. Nagy Károly, miután megtörte az avarok, Einhardt frank tudós szerint hunok ellenállását, az ugyancsak szkíta nép kincseit szekérszámra vitték NyugatEurópába, mégsem találkozunk e hadjárat zsákmányszerző
