Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 24 (94. szám) - A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság felállításáról szóló ország... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - FICSOR ÁDÁM (MSZP):
3946 parlamenti demokráciában, hogy vizsgálóbizottságot hozunk létre, aminek a támogatására tisztelettel kérek mindenkit. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Ficsor Ádám ké pviselő úr következik, MSZP. FICSOR ÁDÁM (MSZP) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy Győrffy Balázs utolsó mondatai, szavai teljes mértékben igazak, hogy ha egy olyan helyzettel találkozunk, ami nem teljesen triviális és nem könnyen é rthető, ráadásul azt gondoljuk, hogy abból a jövőre nézve következmények származhatnak akár felelősök megnevezésében vagy jövőbeni kormányzati cselekvésre, akkor helyes dolog vizsgálóbizottságot fölállítani. Azt gondolom, hogy egy vizsgálóbizottság, ha val óban vizsgálatot kíván végezni, valóban meg akar érteni problémákat, az előre tudja vinni ezeket a folyamatokat. Apró példát mondanék, Font Sándor szóbeli előterjesztéséből én már azt vettem ki, hogy a privatizáció kapcsán valóban ez a szándék, vagy ahogy Ivanics képviselő úr is szóban már átfogalmazta az írásbeli előterjesztést, miszerint a “különös tekintettel szocialistaszabad demokrata kormányokra” már a cukorpiaci reformra vonatkozik, hozzáteszem: az írásbeli előterjesztésben a privatizáció kapcsán je lenik meg. A privatizáció kapcsán ezt így különös tekintettel felvenni, azt az aprócska problémát veti föl, hogy ’93ra az összes cukorgyárat eladták. Innentől kezdve azért eléggé nehéz lesz azt a felelősséget firtatni. Ha az egész folyamatot akarjuk megér teni, akkor azt hiszem, hogy azok a súlyos és erős szavak, amiket államtitkár úr használt, hadd ne menjek el odáig, de én magam is minimum azzal egyetértek, hogy stratégiai hibák sorozata volt az, ahogy általában az élelmiszeripari privatizáció Magyarorsz ágon lezajlott - stratégiai hibák sorozata. Nem tudom megítélni, nem vagyok minden ismeret birtokában, hogy azt el tudjam dönteni, hogy a kilencvenes évek legelején egy kialakuló piacgazdaságban az akkori döntéshozóknak meg kellette hogy legyen a megfelel ő tudása, ismerete ahhoz, hogy ők tényleg szándékosan rossz szándékú döntéseket hoztak akár kormányszinten, akár tisztviselők szintjén, vagy pedig ők a maguk legjobb tudása szerint döntöttek, és utólag igazolódott be, hogy stratégiai hiba. Azt hiszem, hogy utólag mindig könnyebb okosnak lenni. Kétségtelen tény, hogy stratégiai kudarcot vallottak az akkori elképzelések, és ma tényleg súlyos árat fizet ezért az ország, súlyos árat fizet az élelmiszeripar és ezen keresztül a mezőgazdaság, a gazdatársadalom, a magyar vidék. Tehát ilyen értelemben ezt mindenképpen mondhatjuk. A privatizáció folyamatában ugyanakkor még egyszer arra hívnám fel a figyelmet, és ezt felvetette, ha jól emlékszem, államtitkár úr, de lehet, hogy valamelyik előterjesztő, hogy érdemes lenn e ezt nem csak a cukoriparra vonatkoztatni, ezt az egész élelmiszergazdaság kapcsán megnézni. Hozzáteszem, ha olyan bizottságot szeretnénk, aminek előremutató következménye is van, talán érdemes lenne azzal is foglalkozni, hogy a jövőre nézve mit lehet te nni, hogyan lehet részlegesen reparálni ezt a helyzetet akár jogi eszközökkel vagy olyan eszközökkel, amit egyébként az előző agrárkormányzat több esetben is folytatott. Hogy kettő példát emeljek ki: az Alföldi Tej esetében, a Pápai Húsüzem esetében, állam i hitellel, állami támogatással, termelői összefogások mellé odaállni és meglévő élelmiszeripari kapacitásokat termelői kézbe juttatni, termelői kézbe adni. Ha ez agrárstratégia, akkor azt gondolom, hogy ez egy helyes agrárstratégia, érdemes akkor ezek ir ányából következtetéseket levonni. A privatizáció felelőseit meg kell vizsgálni, de kérem, hogy ebben maradjunk tárgyszerűek, és ’91es, ’92es, ’93as döntésekért az akkori kormányok felelősségét kell ebben vizsgálni. Van az éremnek egy másik oldala. Ez p edig az, hogy az EUs cukorreform eredményeként Magyarországnak ez az ágazata drasztikusan meggyengült, óriási károk keletkeztek. Nekem az alapvéleményem ezzel a kérdéssel kapcsolatban az, hogy a privatizáció folyamatának, a privatizáció
