Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 24 (94. szám) - A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság felállításáról szóló ország... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - FONT SÁNDOR (Fidesz), a napirendi pont előadója:
3939 ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztéshez módosító javaslat nem érkezett, részletes vitára nem kerül sor, a következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk. A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság felállításáról szóló országgy űlési határozati javaslat általános vitája ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Soron következik a cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság felállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Font Sándor és Ivanics Ferenc képviselő urak önálló indítványát H/3247. számon, a bizottsági ajánlást pedig H/3247/ 3. számon megismerhették. Most az előterjesztői expozé következik megosztottan, 20 perces időkeretben. Elsőként, ha jól érzékelem, Font Sándor képviselő úr mint előterjesztő. FONT SÁNDOR (Fidesz), a napirendi pont előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tiszt elt Képviselőtársaim! Az imént említett címmel vizsgálóbizottság felállítását kezdeményeztük Ivanics Ferenc képviselőtársammal. Két nagy területet szeretnénk vizsgálni az elmúlt 2022 év távlatában, miszerint mi történt részben 1990 előtt, majd az azt köve tő első és második kormányzás alatt a cukorgyárak privatizációjánál. Szeretnénk látni, hogy milyen elvek alapján történt a privatizálás, ott milyen szerződéses feltételek alakultak ki az állam és a majdani tulajdonosok között, és ezek a szerződések vajon t artalmaztake olyan feltételeket, amelyeket később netán a volt tulajdonosnak, az államnak ellenőriznie kellett volna, vagy ellenőriztee ezt. Majd pedig szeretnénk azt is látni, hogy - mint tudjuk, gyakorlatilag külföldiek tulajdonába került ez az élelmis zerfeldolgozó ágazat - mi lett a stratégiai következménye az új tulajdonosok részéről az így megszerzett javaknak. Mi történt, hogyan zajlott le, hogy sokuk a magyarországi gyárak bezárása mellett döntött, de még így is egy jelentős cukortermelési kapacit ást megtartva léptünk be az Európai Unióba. Az előbb említett privatizáció környéki időszakban mintegy 600 ezer tonna volt a cukortermelési kapacitása Magyarországnak az ismert 12 cukorgyár részéről. A 2004es uniós csatlakozásunkhoz érve ez már akkor lecs ökkent mintegy 400 ezer tonnára, részben annak köszönhetően, hogy olyan tulajdonosok, külföldi tulajdonosok szerezték meg a cukorgyárak egy részét, akiknek a saját anyaországukban is volt cukorgyáruk, és inkább amellett döntöttek, hogy az idehaza megszerze tt cukorgyárat bezárják, és az így hiányzó kapacitást külföldről hozzák esetlegesen be ide Magyarországra, a saját gyárukból természetesen. De mint említettem, így is azért még egy tűrhető kapacitásállománnyal rendelkezett Magyarország 2004ben, mintegy 40 0 ezer tonnás termelési kapacitással. Ehhez tudni kell, hogy Magyarország fogyasztói igénye átlagosan 300 ezer tonna/év környékén szokott teljesülni. Majd pedig következett egy számunkra teljesen é rthetetlen folyamat. Ehhez kellett persze az a Mariann Fischer Boel, liberális párthoz tartozó európai uniós agrárbiztos, aki mindenáron
