Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 17 (92. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvénynek az alaptörvénnyel összefüggő egyes átmeneti rendelkezések megalkotása érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tör... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3453 Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mielőtt belekezdenék a törvény elemzésébe, annyit engedjenek meg, hogy az itt jelen lévő kormány képviselőjét röviden tájékoztassam, ha esetleg félretájékoztatták volna, hogy immár négy éve a Magyar Köztársaság rendőrségének létszáma nem 30 ezer fő, államtitkár úr, hanem 45 ezer az enge délyezett létszám a határőrség és rendőrség integrációja óta. Nem tudom, hogy a háttéranyagot melyik felkészült kollégának sikerült írnia, mindenesetre az Országgyűlés nevében elnézést kérek, hogy a kormány képviselői egy ilyen alkotmánymódosítás kapcsán m ég a legalapvetőbb szakmai számokkal sincsenek tisztában. Tisztelt Országgyűlés! A világ szerencsésebb, demokrácia iránt elkötelezett országaiban az alkotmány rögzíti és garantálja az állampolgárok azon alapvető jogait, amiket az állam is köteles tisztelet ben tartani. Ez még az alapvető jogok iránt kevésbé érzékeny államok többségéről is elmondható, még ha a gyakorlati érvényesülésük terén nem is jeleskednek. Orbán Viktor és kormány kormányzása következtében azonban Magyarország lassan a demokratikus jogáll am paródiájává válik, ahol magát az alkotmányt használják eszközként a korábban megszerzett juttatások önkényes elvételéhez. Ebben az esetben nem holmi szimbolikus lépésről, a politikai ellenfelek megleckéztetéséről van szó. Ez az alkotmánymódosítás az adó rendszer átalakításával megkezdett totális és mélyreható jövedelemi újraelosztás egy újabb jelentős állomása. A Fidesz a korkedvezményes nyugdíjasokat, rokkantakat, a szociális segélyre és egyéb ellátásra szoruló társadalmi csoportokat puszta koloncnak, te hernek tekinti. A Fidesz vezetőinek szemében lenézés és megvetés az osztályrésze a magukat kemény munkával fenntartó, alacsonyabb munkajövedelmű csoportoknak. Talán nem véletlen, hogy éppen e felháborító alkotmánymódosítás beterjesztője Lázár János, aki má r megfogalmazta híres mondatát a szegényekkel kapcsolatban. Az alacsonyabb jövedelmű rétegek fokozott megadóztatása, a nyugdíjakra és a szociális ellátásokra fordított kiadások drasztikus lefaragása, a magasabb jövedelműek megnyerésére és a fideszes klient úra hizlalására biztosítja a forrásokat. Legyen egyértelmű mindenki számára, ez már nem pusztán a rendvédelmi dolgozók és a katonák küzdelme. Már rég nem arról van szó, hogy meg kell akadályozni a jogszabályok kijátszását, és meg kell akadályozni, hogy ind okolatlanul vegyenek igénybe nyugellátást. (Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Itt nemcsak a szolgálati nyugdíj, hanem minden más korengedményes nyugdíj veszélyben van: a korábbi vegyipari dolgozóké, a bányászoké, a sugárzó anyaggal foglalkozóké, és folytathatnánk a sort. Az alkotmánymódosítás elfogadásával mindenki juttatása veszélybe kerül, aki nem töltötte be a nyugdíjkorhatárt, de a korábbi, több évtizedes veszélyes vagy különösen megterhelő munkával kiérdemelte a nyugdíjazást. A szolgálati nyugdíjasok és más korengedményes nyugdíjasok juttatásainak alkotmányban rögzített elvonása felrúg számos, a rendszerváltást követően kialakult társadalmi megállapodást. Ha például a manapság sokat emlegetett és a Fidesz által az ország bajaiért első számú bűnbaknak megtett fegyveres testületek állományát tekintjük, akkor nem felejthetjük el, hogy a tömeghadsereg kisebb létszámú, professzionális haderővé alakításakor valóban sok katonát küldtek viszonylag fiatalon nyugdíjba. Ige n, a határőrség és a rendőrség integrációja során státusok szűntek meg, és az átalakítások során valóban nyugdíjaztak kollégákat. Teszem hozzá, ezt tette a Fideszkormány a NAV létrehozásakor, a vám- és pénzügyőrség és az adóhatóság összevonásakor. A dönté shozók előtt minden ilyen nagyobb átalakítás előtt két út áll. Vagy a speciális, sokszor nem piackonform szakmával rendelkezőket utcára teszik, vagy nyugdíjba engedik az idősebbeket, a jelentős szolgálati idővel rendelkezőket. Igen, felvállaljuk, hogy az e lmúlt 8 évben a szocialista kormányok a hivatásosok megalázása és megleckéztetése helyett ez utóbbi lehetőséget választották. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a rendszerváltást követően a bányák bezárásakor, a nagy ipari központok átalakításakor mindez más ágazatokban is megtörtént ebben az országban. A ma is meglévő kedvezmények olyan munkakörökhöz kötődnek, amelyek különösen veszélyesek vagy fokozottan igénybe veszik az emberi szervezetet. Nemcsak hogy erkölcsös, de a társadalomtól el is