Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 17 (92. szám) - A világörökségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KARA ÁKOS (Fidesz):
3422 Öné a szó. KARA ÁKOS (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtá rsaim! Most a világörökségről szóló törvényjavaslat tárgyalása jó lehetőséget biztosít arra, hogy a Pannonhalmi Főapátság értékőrző és értékteremtő tevékenységéről az Országgyűlésben beszélhessünk, természetesen a benyújtott törvényjavaslat alapján. A vala mikori Pannónia szent hegyének monostora és a benne élő szerzetesközösség egyidős a magyar államisággal, ezért a magyar kultúra kivételes fontosságú részének tekinthető. Egy évezred lenyomata, a Kisalföldből kiemelkedő 282 méter magas hegy - ahogy mi mondj uk - tetején álló és a tájegységet uraló főapátság történelmi épületegyüttese is bemutatja hazánk több mint ezeréves történetének, történelmének különböző építészeti stílusait. A Pannonhalmi Bencés Főapátság tehát mind építészeti struktúrájában, mind eszme világában az évezredes folyamatos használat alatt fejlődött, a még ma is aktív keresztény monostorok egyik egyedülálló példája, amelynek szerzetesközössége tágabb környezetében, azaz egész KözépEurópában hozzájárult a kultúra fejlesztéséhez és a keresztén ység terjedéséhez. Mivel a bencés szerzetesek mindenkor a térség országai és nemzetei közötti béke elérésére törekedtek, tulajdonképpen az UNESCO szellemisége korai előfutárainak is tekinthetők, ha szabad ezt így fogalmazni. Ezek azok a kiemelkedő egyeteme s értékek, amelyekkel a főapátság 1996ban, alapításának ezredik évfordulóján kiérdemelte felvételét a világörökség közé. 996ban Géza fejedelem hívására a nyugati szerzetesség megalapítója, Szent Benedek követői érkeztek ide és alapították meg a monostort , amelyet röviddel később Szent István látott el birtokokkal és privilégiumokkal. Az általa kiállított kiváltságlevélben nemcsak az adományokat rögzítették, hanem a király szándékát is, amely a bencéseket arra szólítja fel, hogy naponta imádkozzanak az ors zág fennmaradásáért és sértetlenségéért. A Pannonhalmi Főapátság a sok szállal egybekapcsolódó svájci, bajor és osztrák bencés monostorláncolat legkeletibb magyar tagja, amely megmaradt a történelem viharaiban. Tisztelt Képviselőtársaim! Szent Benedek, Eur ópa patrónusának követői élnek tehát itt. Az apátságot Géza nagyfejedelem után Szent István királyunk alapítja, de aztán Gizella királynő, Imre herceg és Szent Gellért személye is kötődik a helyhez. Viharos és csendes történelmi időszakok után, 1945 után a rend birtokait és a bencés iskolát államosították, 1950től azonban újra engedélyezték a győri és a pannonhalmi gimnázium működését. A szerzetesközösség a nehéz években is hűségesen végezte a munkáját. A pannonhalmi bencés iskola tehát Magyarország legősi bb tanulmányi műhelye, egyidős a 996ban alapított apátsággal, az elmúlt 70 évben fiúgimnáziumként működik, ahol a diákok szinte kivétel nélkül a diákotthon lakói. Pannonhalmának éppen ebben rejlik az egyik varázsa, az osztályok olyan jó közösséggé válnak, amelyek egy életre szólnak és elkísérik őket, és közben otthonukká lesz az ország legősibb háza. A rendszerváltás után a pannonhalmi bencés közösség új munkaterületeken is próbálja megteremteni azokat az anyagi lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik számá ra, hogy betöltse szerepét az egyházban és a világban egyaránt. A Pannonhalmi Szemle a Pannonhalmi Főapátság negyedéves folyóirata, amely 1993ban indult azzal a szándékkal, hogy helyet adjon a kultúra és a teológia dialógusának, e két távolodó világ ismét elt találkozásának. Tisztelt Képviselőtársak! A gazdag történelmi tradíció ellenére a főapátság azonban nemcsak a múltjából él, hanem próbál válaszokat adni a XXI. század kihívásaira. Nem véletlenül került a Pannonhalmi Főapátság is az utóbbi időben egyre inkább a nemzetközi érdeklődés középpontjába. A színvonalasan működő közoktatási és szociális intézményeik mellett évente közel százezer turistát fogadó és kiszolgáló turisztikai intézményrendszert építettek ki. Megszületett az úgynevezett apátsági termékc salád, a lehetőségek felismerése valósult meg a helyi, tradicionális termékek újraélesztésében is, amelynek fontos része a gyógynövénykultúra újbóli
