Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 17 (92. szám) - A világörökségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
3420 Hosszú éveken á t ment a televízióban is az “unokáink is látni fogják”, vagy az “unokáink sem fogják látni” előadás. Azt hiszem, mindannyiunknak visszaköszön az a tévéműsor, amely megpróbálta bemutatni azokat az építészetitermészeti értékeinket, amelyekre méltán büszkék kell hogy legyünk. Ma a parlamentben minden oldalról csak pozitív hozzászólás erősítette ezt az örökségvédelmi törvényt. Hegedűsné képviselőtársam az értékről és a közösségről beszélt, vagy a közösségről és az értékről beszélt; Iván professzor is erre kívá nt rávilágítani, hogy elődeink, őseink egy értéket létrehoztak, és ebben az értékvesztett világban tovább tudjuke vinni egyáltalán azt az értéket, amelyet elődeink megteremtettek és sáfárkodtak vele. Nagyon sokszor eszébe jut az embernek, amikor egy törvé nyt megalkotunk, hogy azzal a törvénnyel utána hogy bánunk. Hiszen a világörökségi részhez nemcsak maga az az objektum, vagy az a természeti érték tartozik, hanem az ott élő emberek, az ott élő közösségek, és az ott élő közösségeknek adott esetben a termés zethez és az értékhez való viszonyulása is nagyon domináns kérdés. Pál Béla képviselőtársam is rávilágított, hogy ezek a közösségek értike, érzike, hogy milyen hatalmas érték fölött gazdálkodnak, milyen hatalmas értéket kell tudniuk megvédeni. De ugyaníg y vannak a törvényeink is, amire Jávor Benedek képviselőtársam próbált rávilágítani: a természetvédelmi törvény, a környezetvédelmi törvény, a tájvédelmi, adott esetben az építési hatósági törvényeink hogyan alkalmazkodnak, vagy egyáltalán hogy fognak alka lmazkodni magához a világörökségi törvényhez. Én erre tudok egy példát mondani, és talán szomorú is. Szomorú, mert nagyon sok esetben és nagyon sok helyen tapasztalható ugyanaz a viselkedés. 2003ban, amikor a természetvédelmi törvény kiemelte a törvény ha tálya alól a belterületek kiemelt környezeti fontosságú parkjait, adott esetben rábízta az önkormányzatokra, hogy ezzel hogy lehet sáfárkodni, akkor a kiemelt közösséget szolgáló csodálatos parkfelületek kapcsán jött egy külföldi beruházó, és rámutatott po nt a kellős közepére. Akkor az elsődleges cél az volt, hogy a bevétel szempontjából nagyon gyorsan teljesíteni és kihasítani adott esetben azt a parkfelületet abból a csodálatos környezetből, hogy annak a beruházónak a vágya tudjon teljesülni. Ez a legross zabb állapot egyébként. És egészen biztos, hogy magának ennek a törvénynek a megszületése után át kell gondolnunk az összes olyan törvényt, amelyek tulajdonképpen szinkronban lesznek, és kellőképpen tudják egymást támogatni annak érdekében, hogy a következ ő várományos világörökségi részterületek, természetvédelmi értékek, kulturális értékek, építészeti értékek ne sérüljenek. Vagy mire abba az állapotba jutna, hogy adott esetben ezt a rangot megkapja mint világörökség, akkor ne pusztuljon le, ne romoljon le. Amikor Bödecs képviselőtársam a parlamenti hozzászólását mondta, nagyon sokszor felnézett, hiszen mindannyian érezzük és látjuk, hogy ez az építészeti ritkaság, ez a csoda, amely a magyar természet adta kincsekből és magyar emberek tudásából, tervezésével épült meg, erre méltán büszkék lehetünk. Csak kérdés az, hogy amikor Magyarországot járjuk, és látjuk azt, hogy az erdeinkben hihetetlen mennyiségű szemét, folyamaink mentén hihetetlen mértékű szemét van, akkor, amit valóban ön is mondott, a felvilágosítá s, az oktatás, a tanítás valóban be tudjae tölteni azt a szerepet, hogy mire a nemzedék felnő, erre valóban büszke is tudjon lenni. Hiszen aki ebbe a magyar Parlamentbe belép, az egyrészt meleg érzéssel lép be, másrészt fegyelemmel lép be. Ezzel az érzéss el tudunke a Kárpátmedencében az értékeinkkel úgy bánni és sáfárkodni, hogy azok ne menjenek veszendőbe, ne pusztuljanak le, hanem valóban a jövő nemzedéke számára is át tudjunk egy értéket adni? Hiszen amikor elődeink ezt az épületet építették, vagy az országot építették, akkor azt a jövőnek építették. És magának az örökségvédelmi törvénynek is ez az elsődleges rangja, szempontja, hogy igenis az a méltán büszkének nevezett természeti, kulturális vagy építészeti érték, amely megteremtődött, az elődeink lé trehozták, vagy adott esetben
