Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 17 (92. szám) - A világörökségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz):
3409 Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Hörcsik Richárd képviselő úrnak, Fidesz. DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tiszt elt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden országot, minden nemzetet mi sem jellemez jobban, mint az, miként bánik a kulturális és természeti értékeivel, hogyan ápolja a szellemi örökségét, és melyek azok az értékek, amelyeket nemzetközi szinten szeretne és meg is tud mutatni a világnak. Az 1972. évi UNESCO világörökségi egyezmény, amelyhez Magyarország 1982ben csatlakozott, úgy vélem, rendkívül jó lehetőséget ad a kiemelt kulturális értékeinkkel való gazdálkodásra és az azokk al való bánásra, ehhez viszont a világörökségi helyszínek hatékony szakmai, szervezeti és - nagyon fontos - finanszírozási működése érdekében feltétlenül szükséges a jelenleg előttünk fekvő világörökségi törvény megalkotása és elfogadása. Úgy vélem, itt az ideje, hogy ebben a kérdésben is rendet teremtsünk. Mert ahogy miniszter úr is említette a tegnap esti expozéjában, az utóbbi években nemzetközi szinten sajnos inkább csak a botrányokról voltak híresek a világörökségi helyszíneink, gondoljunk csak éppen s zűkebb pátriámra, a TokajHegyaljára tervezett szerencsi szalmatüzelésű hőerőműre vagy a budapesti világörökségi helyszín körüli kezelési problémákra. Itt szeretném felhívni a képviselőtársaim figyelmét arra is, hogy ezekben az ügyekben még jelenleg is tar t az UNESCO világörökségi bizottságának eljárása a Magyar Köztársaság ellen, és amelynek kimenetele - legalábbis az UNESCO részéről - még nem ismert. Úgy vélem, hogy a parlamenti patkó bármely oldalán ülünk is, egyetértünk abban, hogy ezen a helyzeten soka t fog segíteni az előttünk levő világörökségi törvény elfogadása. Végre pont kerül a mondat végére. Tisztelt Ház! Zempléni, tokajhegyaljai képviselőként engedjék meg, hogy most mind a nyolc hazai világörökségi helyszínről szóljak pár szót, és ha végigteki ntünk ezen a felsoroláson, úgy vélem, nem túlzás, ha azt mondom, hogy egyszerre látjuk meg bennük Magyarországot, annak történelmét, kultúráját és természeti értékeit. Hollókő - az egyik első világörökségi helyszínünk, amely ’87ben kapott világörökségi cí met, úgy vélem, hogy ma is élő példája a Kárpátmedencei, középeurópai népi építészetnek, tájgazdálkodásnak és kisparaszti életformának. Budapest - világörökségi címet kapott ’87ben a várnegyeddel, a Halászbástyával, a Mátyástemplommal, az Andrássy útta l és annak történelmi környezetével, kiemelkedő példája és képviselője egy középeurópai főváros építészeti kultúrájának és városszerkezetének. Az Aggtelekikarszt világörökségi helyszín ’95től, és közös világörökségi helyszín Szlovákiával, barlangjaival és a földfelszíni karsztformáival egy fontos földtörténeti korszak világszinten is egyedülálló emléke. És a ’96ban világörökségi címet kapott Pannonhalmi Főapátság, annak megalapítása és történelme elválaszthatatlan része a magyar keresztény államiságnak, gimnáziuma pedig ma is az egyik legfőbb értelmiségformáló iskolaműhelyünk. A Hortobágyról, amely ’99 óta világörökségi helyszín, csak azt szeretném mondani, amit az egykori pataki diák, Móricz Zsigmond írt: míg itt van, mindenki zarándokoljon el, nézze me g ezt a hatalmas kertet, a magyarságnak ezt a nemzeti kincsét, hiszen a puszta, a természet és gazdálkodás csodája a nyájakkal, a gulyákkal, a ménesekkel, a pásztor, gulyás és csikós emberekkel valóban máshoz nehezen fogható élmény és látványosság. Aztán 2 000ben világörökségi címet kapott a pécsi ókeresztény sírkamrák; a római világot hozzák elénk, és tartották Magyarországon sok évtizeden, évszázadon keresztül, hiszen a mai Pécs helyén annak elődjeként a IV. századi Sopianae városa a római provinciák egyi k fontos, gazdag települése volt, amely az ókeresztény kultúra és a térség egyik központja lett. (11.30)
