Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 17 (92. szám) - A világörökségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - JÁVOR BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3401 A kezelési tervek elkészítése során vagy a kezelési tervek végrehajtása során nem támaszkodik azokra a civil szervezetekre, amelyek helyismeretüknél, helyi beágyazottságuknál fogva alkalmasak arra, hogy nagyban segítsék a világörökség megőrzésének a munkáját, segítsék a gondnokságok munkájá t. Ez a garanciája annak is, azért lássunk világosan, hogy a világörökségi státus mindannyiunkat büszkévé tesz, és a helyi közösségek számára is egy nagy lehetőség arra, hogy megmutassák magukat országnakvilágnak, bemutassák azt a kulturális kincset, amel lyel rendelkeznek, de ezzel a világörökségi státusszal terhek is hárulnak a helyi közösségekre, korlátozások is hárulnak a helyi közösségekre. Csak akkor fogunk tudni a világörökségi helyszíneken olyan kezelési terveket elfogadni és megvalósítani, amelyek nem korlátozzák a helyieket, hanem kinyitják a lehetőségeiket arra, hogy éljenek a világörökség nyújtotta lehetőségekkel, ha már a kezelési tervek elkészítésébe és végrehajtásába is bevonásra kerülnek a helyi közösségek, a civil szervezetek. A törvény az ö nkormányzatok bevonásáról rendelkezik, ez egy fontos momentum, de szükségesnek tartanánk, hogy az alapszabályok szerint kulturális örökségvédelemmel vagy természeti értékek esetén természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek, illetve a helyi közösségek et reprezentáló szervezetek ugyanúgy be tudjanak kapcsolódni a kezelési tervek elkészítésébe és végrehajtásába. Ugyanígy fontosnak tartjuk azt a rendelkezést, amely a területrendezési eszközöknek a világörökségi kezelési tervekkel való összhangja megteremt ését célozza. Nagyon fontos, hogy a világörökségi kezelési tervek reflektáljanak a természetvédelmi rendelkezésekre, például a természeti örökség esetében, Aggtelekikarszt, tokaji borvidék világörökségi helyszínek esetében, a Fertő/Neusiedlersee kultúrtáj esetében. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor két hiányosságra szeretném fölhívni a figyelmet. Egyfelől a világörökségi kezelési tervek elkészítésekor a törvény arról rendelkezik, hogy a természetvédelmi kezelési tervekkel ezt összhangba kell hozni. Nyilván a k ulturális kormányzat talán nem rendelkezik kellően naprakész információkkal a természetvédelem állapotát illetően, ezért fontosnak tartom kiemelni, hogy ezeknek a törvény szerint elkészítendő természetvédelmi kezelési terveknek a döntő többsége mind a mai napig nem készült el. A védett területeken hiába írja elő a törvény a természetvédelmi kezelési tervekkel való összhang megteremtését, ha ilyen érvényes, hatályos természetvédelmi kezelési tervek nem léteznek. Éppen ezért fontosnak tartanánk, hogy annak ér dekében, hogy a természetvédelmi szempont mégis kellően beépüljön a világörökségi kezelési tervbe is, ennek az elkészítése során akkor is vonják be a megfelelő természetvédelmi hatóságot, illetve kezelői szervezeteket, amennyiben nem magához a természetvéd elmi szervezethez, mondjuk, a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz lesz a gondnokság telepítve, vagy esetleg csak a terület egy szűkebb része van természetvédelmi oltalom alatt. Tehát ez egy nagyon fontos szempont lenne. A másik része a kezelési terveknek, amely elő írja, hogy a területrendezési eszközöket igazítani kell, harmóniába kell hozni a világörökségi kezelési tervekkel. Ugyanakkor a törvény erre egy nagyon laza határidőt szab, azt írja elő, hogy a törvény által előírt felülvizsgálatkor kell ezt a harmóniát, e zt az összhangot megteremteni. Tekintve, hogy egyes településrendezési vagy területrendezési eszközök esetében a törvény által előírt felülvizsgálat akár 810 éves távlaton belül sem várható, azt gondoljuk, hogy rendkívül késő megvárni a törvény által előí rt felülvizsgálatot az összhang megteremtése érdekében. Egyrészt nem azért alkotunk világörökségi kezelési terveket, hogy aztán tíz év múlva valósuljanak meg, hanem azért, hogy azok mihamarabb megvalósuljanak. Éppen ezért szükséges a lehető leghamarabb az összhang megteremtése. Egy konkrét határidőt, mondjuk, egy hároméves határidőt szükségesnek látunk a törvénybe belefoglalni, illetve minden olyan esetben szükségesnek látjuk az összhang megteremtését, amikor ennek a területrendezési vagy településrendezési eszköznek a módosítására sor kerül. Ne lehessen példa arra, hogy a törvény szerinti felülvizsgálat majd, mondjuk, 67 év múlva megtörténik, és közben ezt a település- vagy
