Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 14 (64. szám) - Képviselői vagyonnyilatkozatok benyújtásáról - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter:
35 százalék alatti államháztartási hiány fenntarthatóságát. A kormánypártok saját választóik egy részével talán még el tudják hitetni, hogy az ezúttal is gondosan titkolt intézkedések, hiszen miniszterelnök úrnak majdnem 1 óra alatt nem volt egyetlen sza va ezekről az intézkedésekről, ezek akár az egykulcsos adórendszerhez hasonlóan éppen a legnehezebben élők terheit fogják növelni. Hiába hívják őket megszorítások helyett most álszent módon újjászervezésnek. A nemzetközi pénzügyi körök, a befektetők, a szo ciálisan érzékeny külföldi politikusok pedig azt a következtetést fogják levonni, hogy az Orbánkormány nem kiszámítható jogi környezettel, nem stabil társadalommal kíván hozzájárulni az erős Európához, hanem a növekvő szociális feszültségeket, a gyűlölköd ésbe fordult megosztottságot leplezni próbáló hamis nemzeti egység- és sikerpropagandával, a külföldi partnerek kioktatásával és sértegetésével. Tisztelt Ház! Sikertörténet már sajnos nem lesz a magyar uniós elnökségből. Ha azonban az ország harcra készen álló miniszterelnöke nem a demokráciát és a jogállamiságot, nem a többi uniós tagállamot próbálja legyőzni, hanem a saját hatalomvágyát, akkor még van remény. Ha a kormány a választásra jogosultak alig több mint egyharmadának támogatásával megszerzett kéth armados parlamenti többségét nem az ellenzék kirekesztésére, hanem bevonására próbálná felhasználni, valami még megmenthető (Az elnök csenget.) Magyarország tekintélyéből. Befejezésül egy javaslat. Miniszterelnök úr nemrég Egyiptomba látogatott. Látjuk, ho gy ott mit... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.) ELNÖK (Kövér László) : Megadom a szót válaszra Martonyi miniszter úrnak. Parancsoljon! (Szórványos taps az MSZP soraiban.) DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter : Házelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szo cialista Párt vezetői és képviselői az elmúlt hónapokban több alkalommal leszögezték parlamenti bizottságokban, de itt, egyébként az európai vitanap során is, hogy sikeres magyar elnökségben érdekeltek, és támogatni kívánják a kormány tevékenységét. Úgy lá tják ők is, velünk együtt, hogy itt az országról van szó, az ország sikeréről van szó, és ebben ők maguk is közre kívánnak működni. Én ezeket a megállapításokat nagyon nagy örömmel fogadtam, és nagyra értékeltem. Ha így van ez, tisztelt képviselő úr, akkor miért tesznek ez ellen? Akkor miért mozgósították a külföldi párttársaikat, hogy kampányba kezdjenek a magyar belpolitikai különböző fejleményeivel, mindenekelőtt a médiatörvény elfogadásával kapcsolatban? Miért tették ezt a vitát az európai politikai éle t egyik központi kérdésévé? Kinek használt ez? Kinek állt ez az érdekében? (Gyurcsány Ferenc közbeszól.) Voltak azért aggasztó jelek, különös jelek az elmúlt hetekben. Még alig kezdődött meg a magyar elnökség tevékenysége, alig indultunk el, amikor már vez ető szocialista politikusok kijelentették, hogy a magyar elnökség elbukott. Kívánság volt ez, vagy csak egyszerű szurkolás, és egyáltalán... (Dr. Szanyi Tibor: Nem mondott ilyet senki.) Tessék olvasni a blogokat! Arról nem is beszélve, hogy a sajtó is elég széles körben idézte ezt a mondatot. Tehát összességében véve az alapkérdés az, hogy miben vagyunk érdekeltek. Mi úgy látjuk, eltelt körülbelül másfél hónap a magyar elnökségből, hogy minden nehézség ellenére sikeres volt az indulás. A magyar elnökség pro gramját és prioritásait mindenki, minden egyes politikai család az Európai Parlamentben, az európai parlamenti bizottságban elfogadta. (Dr. Hörcsik Richárd: Úgy van.) Elismerést váltott ki a program, párthovatartozástól függetlenül. A tanácsülések rendben folynak, a munkabizottságok dolgoznak, és általában véve folyik a munka. Sorsdöntő időszakát éli az európai integráció, ezt nagyon sokszor nagyon sokan elmondják. Folyik a gazdasági törvényhozás, ami előkészít, megvalósít egy, a jelenlegitől alapvetően elt érő gazdaságpolitikai koordinációt. Ezt a tevékenységet is, eddig legalábbis a legteljesebb elismerés övezi. És mégis, amellett, hogy a gazdaság a központi kérdés, marad energiánk a Dunarégió stratégia kidolgozására, marad energiánk a roma integrációs eur ópai stratégia kidolgozására, és mindezt keresztül is fogjuk vinni. Sikeres volt
