Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 16 (91. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - FERENCZI GÁBOR (Jobbik):
3373 Ugyancsak napirend utáni felszólalá sra jelentkezett Ferenczi Gábor képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából: “Egy vérből valók vagyunk” címmel. Megadom a szót a képviselő úrnak. Parancsoljon! FERENCZI GÁBOR (Jobbik) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kommunista éra alatt az i nternacionalizmus jegyében még beszélni is bűn volt a határon túli magyarságról. A rendszerváltásnak hazudott kommunista hatalomátmentés után némiképp enyhült a helyzet, de hazánk külpolitikáját továbbra is a szomszédos országoknak való beteges megfelelési kényszer határozza meg. Gondoljunk csak arra, hogy Eörsi Mátyás és Göncz Kinga akkor voltak a legnagyobb barátságban Szlovákiával, amikor a legdurvább atrocitások érték a felvidéki magyarságot, Németh Zsolt külügyi államtitkár pedig nem is olyan rég hazah ívta a pozsonyi magyar konzult, amiért az bírálni merte a szlovák történelemhamisítást. Tisztelt Képviselőtársaim! Csehszlovákia, majd önállósult utódállama az elmúlt évtizedekben mindent elkövetett annak érdekében, hogy a magyarság minél drasztikusabb nép ességfogyást szenvedjen el: a Benešdekrétumok, a kitelepítések, a szlovákok és cigányok áttelepítése a zömében magyar lakta déli országrészbe, a járások átrajzolása, az egyházkerületek átszervezése, a magyarellenes nyelvtörvény mind ezt a soviniszta polit ikát szolgálta és szolgálja. Emellett folyamatosan hangolják a szlovák többséget a magyarság ellen, amelynek folyománya volt például Malina Hedvig esete vagy a dunaszerdahelyi magyarverés. Tisztelt Ház! “Annyi mindent kéne még elmondanom, / S ha nem teszem , talán már nem is lesz rá alkalom, / Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk, / S mint a régi jó barátok, egyet mondunk, s egyet gondolunk.” Az Ismerős Arcok zenekar frontemberének szerzeményéből idéztem, amelyet nemzeti érzelmű honfitársaim jól isme rnek, határon innen és túl. Nyilvánvaló, hogy a magyar közösségek megmaradása elsősorban magukon a magyarokon múlik, akik ápolják a nemzeti hagyományokat, hazaszeretetre nevelik a gyermekeket. Azok a derék hazafiak, akik a helyi közösségek élére állnak, ne mcsak a határon túl, hanem a csonka honban is példát mutatnak nemzettudatból. Van, aki országos rovásírásversenyeket szervez immár hetedik éve, és számos hagyományőrző szervezet oszlopos tagja. Akad olyan is, aki polgármesterként Dobó István sírját és emlé két ápolja, sok esetben önerőből. A kérdés az, lesze elég követőjük. Május 13án, pénteken Ipolyságon jártam. Az ott tapasztaltak reménységgel töltenek el: a nagy ellenszélben is vannak olyan fiatalok, tanárok, egész iskolák és helyi közösségek, akik váll ukra veszik a megmaradásért folytatott küzdelmet. Kedves Magyar Testvéreim! Közeleg a trianoni békediktátum évfordulója. A felvidéki magyarság sorsa azonban ismét fordulópont előtt áll. Május 13ától zajlik ugyanis Szlovákiában az a népszámlálás, mely az e lkövetkező tíz évre nagyban meghatározza felvidéki nemzettestvéreink jövőjét. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala és a Magyar Koalíció Pártja közös nyilatkozatában olvasható: “Nemzetiségi szempontból ugyanis nem mindegy, mennyien fogják magukat idén májusba n magyarnak vallani. Szüleink, nagyszüleink örökségéről, szülőföldünkről van szó. Helyi és regionális önkormányzataink a felmérés ismeretében juthatnak különböző támogatásokhoz, a népszámlálási adatok elengedhetetlenül fontosak az adónkból befolyt összegek visszaigényléséhez. Külön figyelmet érdemelnek azok a települések, ahol a magyarság aránya a 20 százalékos kisebbségi nyelvhasználati küszöb környékén mozog.” A határon túlra sodródott magyarság ügyét mindannyiunknak kötelessége segíteni, anyaország nélkü l ugyanis a megmaradásért folytatott harcuk kudarcra van ítélve. Az Ismerős Arcok soraival szemléltetve: “Mint a leszakított haldokló virág / Mint az ötmillió magyar, akit nem hall a nagyvilág / Mint porba hullott mag, mi többé nem ered / Ha nem vigyázol r ánk, olyanok leszünk mi is, nélküled.” A Jobbik, a magyar nemzeti párt képviselőjeként lelkiismereti ügy számomra, hogy a csonka honból, innen az Országgyűlésből is üzenjek felvidéki testvéreinknek. Merjétek büszkén vállalni
