Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 16 (91. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
3259 plusz paktumról is úgy beszélne k, mint az önállóságnak egy megnyilvánulásáról, hogy azt nem írták alá, semmi más nincs benne, mint a multinacionális cégek kedvezményének fenntartása, amire államtitkár úr mindig elmondja, hogy miért kell szembeállítani a szereplőket. Nem állítjuk szembe, az elmúlt húsz év állította szembe a magyar kis- és középvállalkozásokat a multikkal. Nekünk most azzal kell szembenézni, hogy egy nagyon alacsony életszínvonal szintjén olyan megszorítások lesznek, hogy télen arról kell dönteni, igen, hogy valaki fűteni fog, vagy éppen élelmet akar venni. Így foglalhatom össze a Fideszkormányzat szabadságharcát: nem fogadjuk el az IMF diktátumait, inkább önként teljesítjük azt. Azt mondta a miniszterelnök, hogy a megszorítások sehová nem vezetnek. Akkor nem kellene csiná lni, mert vezetnek. Vezetnek, de nem ahhoz, hogy kinőjük az államadósságot, hanem egy még veszélyesebb társadalmi helyzethez. Azt kérjük, álljanak meg ezen az úton, mert az ország szekere még mindig ott van az árokban, az út mellett, jó lenne, ha a lovak m ost már jó irányba vinnék. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. A kormány nevében Cséfalvay Zoltán államtitkár úr kíván hozzászólni. DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi állam titkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által is említett gazdasági szabadságharc nagyon leegyszerűsítve és ismét csak két szóban megfogalmazva azt jelenti, hogy mi magunk. Mi magunk, vagyis azok, akik itt vannak a par lamentben, a tisztelt képviselő hölgyek és urak, és a parlament és a kormány határozza meg azt, hogy milyen eszközökkel és milyen ütemezésben oldja meg azt a problémát, amit egyébként az elmúlt nyolc évben az elődök itt ránk hagytak. A magyar kormány 2010 nyarán hozott egy alapvető döntést. Ez a döntés pedig úgy szól, hogy egyszerre van szükség az államháztartás stabilizálására és a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtésére. Az államháztartási deficit kezelése és az államadósság csökkentése - azt his zem, ebben egyetérthetünk - tízmillió magyar állampolgár érdeke. Ugyanakkor olyan eszközöket választott ehhez a kormány, amit az IMFfel nem tehetett volna meg, például a terhek valamilyen arányos megosztása, utalhatnék itt a válságadóra és a bankadóra. A másik oldalról megtettük a lépéseket a gazdasági növekedés beindítására, a 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadó is ezen lépés felé mutat, a 10 százalékosra csökkentett társasági adó, az adminisztráció csökkentése, vagy utalhatnék az új Széchenyitervre is. Hadd utaljak arra, hogy éppen a mai nap folyik az a tárgyalás Brüsszelben, amikor az írek megpróbálnak elérni egy kis eredményt a tekintetben, hogy az IMF és az EU által nyújtott támogatásnál 1 százaléknyi kamattámogatáscsökkentést elérjenek. C serébe azt várják el tőlük, az írektől, hogy a 12,5 százalékos társasági adót emeljék meg. Nálunk ilyen nincsen. Mi levehettük, mi magunk megtehettük ezt, és erről szól a szabadságharc. Arról is szól, hogy csak megszorítással nem lehet kikeveredni ebből a válságból, ehhez növekedés kell. Hadd utaljak arra a jó hírre, ami a legfrissebb adat, hogy 2011 első negyedévét összehasonlítva 2010 első negyedévével, a gazdasági növekedés 2,3 százalékos volt. 2006 ősze óta, mondhatnám azt is, hogy az őszödi beszéd óta nem volt egy évben, egyéves szinten ilyen nagy gazdasági növekedés. Gazdasági növekedés nélkül nem lehet kilábalni ebből a válságból. Hadd utaljak szintén arra, hogy Portugália azért került abba a válságba, amiben van, és azért omlott össze, mert képtelen volt gazdasági növekedést produkálni, 1 százalék alatti növekedéssel nem lehet kikerülni a válságból; mint ahogy csak megszorítással sem lehet. Tehát nézzük meg, hogy mi történt Görögországban: Görögország megtett minden megszorító lépést, jó néhányat, és ott tart, ahol tart gyakorlatilag egy év után. Ha szabad a figyelmébe ajánlanom, hogy milyen receptek vannak a világon, Görögországtól az is egy elvárásként
