Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 14 (64. szám) - Képviselői vagyonnyilatkozatok benyújtásáról - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
33 azzal a gondolattal, hogy senki sem akarja önöket megsemmisíteni. Sőt, én úgy látom, inkább mindenki arra kíváncsi, hogy mondjanak már néhány fontos kérdésben valamit, amit föl tudunk használni akár a kormányzásnál, akár az alkotmányozásnál. Ez a megsemmisítésnek egy igen furcsa és bonyolult formája. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Azt pedig az ember első hallásra pillanatnyi zavarnak vagy a pillanatnyi zavar következményeként fogja föl, amikor önök azt állítják, hogy rendben és konszolidáltan adták át az országot. Jó volna tudni, hogy kinek, merthogy nekünk nem, az egész biztos. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Csak halkan mondom, gondolkodjanak már el azon, hogy 2002ben, amikor megkezdték a nyolc évig tartó kormányzásukat - egyébként egy választási eredmény alapján , akkor Magyarország államadóssága valahol 53 száz alék körül volt a nemzeti össztermék arányában. Most meg 80 százalék. Ember, érti? 27 százalék! (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Nyolc év alatt 27 százalékkal növekedett az államadósság, és önök itt ülnek büntetlenül. Nem kellene hálát adni a jóistennek, tisztelt képviselőtársaim? (Derültség a kormánypártok soraiban.) A magyar nép rendkívül toleráns, ez kétségkívül így van. Én a sértegetés helyett inkább arra az egyszerű tényre emlékeztetném önt, frakcióvezető úr, hogy ön annak a kormánynak, am ely mindezt előidézte, a tagja volt. Akkor kellett volna vitézkednie, amikor államtitkár volt. Ott kellett volna megmutatni! Meg ott kellett volna az önök kormányának megmutatni, hogy mire képesek azon kívül a csődhelyzeten kívül, amit előidéztek. Nekem ne m dolgom, hogy a hozzászólások etikai határmezsgyéjének a kijelölésére javaslatot tegyek, de azért nem érzi mégis visszásnak ezt? Bent ült egy kormányban négy vagy talán hat évig is, államtitkár volt, miközben tönkrement az ország, most meg feláll és elmon dja nekünk, hogy mit kellene csinálnunk. Teszi ezt azok után, hogy kétharmaddal elvesztették a választást. Nem érzi ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát? Hogy mondjam önnek, hogy értse? Tudja, ilyet nem szokás tenni. Ez a parlamenti viták korrekt, tárgys zerű szellemétől teljes mértékben idegen. Végezetül még hadd mondjam el, tisztelt hölgyeim és uraim azt is, hogy antropológiai érdeklődéssel figyelem azokat a fölszólalásokat (Derültség a kormánypártok soraiban.) , amikor a baloldal azt követeli tőlünk, hog y folytassuk az ő megszorításokra épülő politikájukat. Önöket nem zavarja meg, hogy azt a politikát kétharmaddal elutasították. Az a megszorítási politika csődbe vitte az országot, mégis állandóan azt követelik tőlünk, hogy szorítsunk már még meg. Egy balo ldali párt esetében - jó tudom, azóta milliárdosok vették át a pártot (Derültség a kormánypártok soraiban.) , egy normális, hagyományos, tehát egy megszokott európai baloldali párt esetében úgy szokott lenni, hogy a baloldal próbálja megvédeni az embereke t az egyébként valamilyen összefüggésben még akár ésszerűnek is tekinthető megszorításoktól, önök pedig valamilyen rejtélyes okból valamilyen kéjes érzésnek adják át magukat, amikor a megszorítást követelhetik vagy beszélhetnek róla. Miért jó ez önöknek? M iért akarnak tönkretenni embereket? Miért nem engedik, hogy olyan megoldásokat keressünk, amik jó az országnak, és nem teszik tönkre az embereket? Miért nem akarják megadni a lehetőséget, hogy olyan gazdasági szabályozórendszert építsünk föl, amelyik támog atja az aktívakat, ösztönzi a munkát, nem bünteti a sikert, és közben lehetőséget ad a szegényeknek is? Miért akarnak újabb és újabb bőrt lehúzni a szegényekről? Megmondom őszintén, az európai párthagyományok alapján számomra ez a fajta baloldali viselkedé s teljességgel megfejthetetlen. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Én nem akarom azt állítani, hogy nekünk biztosan sikerül majd megoldásokat találni az ország legnagyobb bajaira, de egy dolgot tudok mondani önnek, ez pedig az, hogy esé lyünk van rá. Nagyon sok baj van ebben az országban - erről beszéltem , szegénység, kiszolgáltatottság, a fizetést elvivő rezsi, kiszolgáltatott helyzetben lévő családok, eladósodott háztartások, és sorolhatnám tovább. Nagyon sok gonddal kell szembenézni. Csak azt tudom mondani, hogy ez a kormánykoalíció, ez a kétharmados többség rendelkezik a siker esélyével, és azon dolgozunk, hogy ezt valóra tudjuk váltani. Nem akarom azt mondani önöknek, hogy hallgatván a hozzászólásaikat, ezt az esélyt a másik oldalon meg egyáltalán nem is látom.
