Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 9 (89. szám) - Horváth András Tibor (MSZP) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Valóban mindenre megoldás a közmunka?” címmel - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
3018 rendsz erét. A jelenlegi adatok szerint a munkaügyi központok mintegy 190 ezer embert tartanak nyilván, akik bérpótló juttatást kapnak. Ha csak 30 napnyi, 4 órás közmunkát veszünk számításba, akkor sem elég a mostani 64 milliárd forintnyi pénz még egy évre sem. F őleg akkor nem, ha mondjuk, egyegy közmunkást ne adj’ isten 6 órában foglalkoztatnak, akkor ez a mostani pénz 910 hónapnál tovább nem tudja finanszírozni a munkavégzést. Így szeptembertől akár ezrek eshetnek ki a rendszerből önhibájukon kívül, és nehezen fognak tudni bármiből is megélni. Amennyiben jövőre valóban tartani akarja a kormány a konvergenciaprogramban szereplő számokat, akkor ugyanezt az ellátást már csak 70 ezer ember kaphatná meg, természetesen akkor, ha mindenkit a minimumfeltételek szerint foglalkoztatnak, azaz 120 ezer munkanélküli, szociálisan hátrányos helyzetű ember kerülne ki a rendszerből. A kormányzati tervek arról szólnak, hogy a szociális ellátások helyett közmunkát biztosítanak azoknak, akik nem tudnak elhelyezkedni a nyílt munkaer őpiacon. Ehhez viszont ugyancsak forrásokra lesz szükség, egyre több forrásra, amelyre csak két lehetőség kínálkozik. Az egyik az európai uniós források bevonása a közfoglalkoztatásba - erre elvileg most is van lehetőség, sőt a korábbi kormányzatok idején is volt olyan terv, hogy bizonyos infrastrukturális beruházásokat a kivitelezők közmunkásokkal lesznek kötelesek megvalósítani. (15.00) Ugyanakkor kérdéses, hogy valóban lehete a tömegek számára EUs pénzből még érdemi munkát szervezni, és megvalósítani a jövő év elejéig. A másik alternatíva a hazai források bevonása lehetne, de a konvergenciaprogramból nem látható, hogy erre lennee pénze az államnak. Már csak azért sem, mert az adókat és a járulékokat is számolva drágább a közmunka biztosítása, mint az u gyanakkora összegű segély kifizetése. Kérdezem tehát, mennyivel kívánják növelni a közmunkára fordítható összeget az idén, és mekkora összeggel számolnak jövőre ezen a területen. Miért nem állítják vissza a korábbi feltételrendszert, hogy a közfoglalkoztat ás keretei között foglalkoztatottak alkalmazása nyolc órában, teljes munkaidőben és éves szinten legalább összefüggően kilencven napig legyen lehetséges? (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Válaszadásra megadom a szót Czomba Sándor államtitkár úrnak. DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány legfontosabb gazdasági és fejlesztéspolitikai célként fogalmazta meg a foglalkoztatás bővítését, s ennek teljesíté sét a releváns szakpolitikák - adópolitika, szakképzés, szociálpolitika, egészségügy - következetes és összehangolt átalakításával kívánjuk elérni. Szerintünk sem mindenre megoldás a közmunka, de ahol nincs munkahely az elsődleges munkaerőpiacon, ott nem s egélyt, hanem minél több ember számára közmunkát kell biztosítani. Azt is látnunk kell, hogy a problémák kétharmada az ország egyharmadára koncentrálódik, úgyhogy ha megoldásokat keresünk, akkor ezt is figyelembe kell venni. Önök tekintettek mindenható meg oldásként a közmunkára, tisztelt képviselő úr, mert nem kérték számon a teljesítményt, és felülről nyitottá tették a kasszát. Az önök idejében 270 ezren kaptak rendelkezésre állási támogatást. Ha mindenki napi nyolc órában dolgozott volna egy évig, akkor e nnek a forrásigénye 250 milliárd forint lett volna. Ezzel szemben önök a 2010es költségvetésben 55 milliárd forintot különítettek el erre a célra. Hogy is van ez, tisztelt képviselő úr? Kitakarították a kasszát, és számunkra a kérdés gyakorlatilag az volt csak, hogy 100 ezer embernek adunk 5 ezer forinttal többet, vagy 20 ezer embernek 25 ezer forinttal többet, és 80 ezer embernek meg azt mondjuk, hogy hát, így jártatok. Az ön által hosszú évek óta jól működő közfoglalkoztatásnak nevezett rendszerrel 170 e zer fő egyáltalán nem jutott munkához, és ezren sem tudtak elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon.
