Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 3 (88. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (Jakab István): - FERENCZI GÁBOR (Jobbik):
2983 propaganda áldozata lett nemcsak nyelvünk eredete, hanem nyelvünkkel együtt büszke magyar azonosságtudatunk is. Tisztelt Honfitársaim! A finnugor származás- és ősh azaelmélet nyelvi rokonságra épített homályos eszmefuttatás csupán, amelyre e tudományág művelői szerint sincs tárgyi bizonyíték, azaz régészeti lelet vagy írásos forrás, ami alátámasztaná, ellentétben a magyarság keleti származásával, a szkíta öntudattal, amelyet már számos genetikai vizsgálat vagy épp a több ezer éves rovásírásunk is bizonyít. Hajdú Péter nyelvész szerint: “A finnugor ősnyelvet nem ismerjük, semmiféle írott emlékkel - erre vonatkozólag - nem rendelkezünk, és csak az áll módunkban, hogy a nyelvtudomány eredményeit felhasználva megpróbálunk rekonstruálni egy hipotetikus finnugor alapnyelvi szöveget.” A finnugrizmus nyelvészeti cáfolatára rengeteg logikus, egyértelmű érvet lehet felsorolni, amelyek közül idő híján csak néhány kiemelésére van lehetőségem. A finnugorelmélet a mai napig is körülbelül ezer finnugor szóról beszél. (21.50) Valójában az elfogadottan finnugor kapcsolatú szavak száma nem éri el az 500at, ezek is teljesen rendszertelenül jelentkeznek egyes finnugor népecskék nyelvében. ÉszakNorvégiától a Jenyiszejig szóródik szét ez az 500 szó, mintegy tíz különböző nyelvben. Szókincsünk eredetének vizsgálatakor megállapítható: nem igaz, hogy kevesebb török eredetű szavunk lenne, mint finnugor, éppen ellenkezőleg. A szóegyezések komoly kutatásának kezdete Vámbéry Ármin “Magyar és töröktatár szóegyezések” című tanulmányának megjelenése volt. Kiszely István “A magyar nép őstörténete” című művében az alábbi szócsoportokra osztja török eredetű szavainkat, amelyekből több mint 1750et mutat ott ki: a hittel kapcsolatos szavaink - Isten, ég, tündér, bűn, eskü, böjt, búcsú, egyház, gyón, erkölcs és a többi; családi elnevezéseink - apa, anya, húg; színeink - sárga, kék, piros; az állattartással és növénytermesztéssel kapcsolatos szavaink - barom , bika, borjú, disznó; a borkultúrával kapcsolatos szinte minden szavunk, például szőlő, bor, csiger török eredetű, az állam- és közélet szempontjából használatos szavaink - ál, bátor, bér, betű, és sorolhatnám. A finnugoristák a mintegy másfél százados tö rök hódoltsággal próbálják igazolni a rengeteg török eredetű szót, és sajnos a jelentéselemzés eredményeit is a finnugor nyelvrokonság bizonyítékai közt szokták felsorolni. Ennek azonban ellentmond az, hogy nyelvünk szókészletének legősibb elemei tartoznak ide, mint a rokonságot, időjárást, állattartást, földművelést, hitvilágot kifejező szavaink. A finnugoristák szerint a nyelvi alaktani elemek átvételére a magyar nyelvben, amely az együttélés szorosabb fokára utalna, alig van példa. Ennek ellentmond, hogy a török, akár csak a magyar nyelv, mind a mai napig jellemzően agglutináló, azaz toldalékoló. Álljon itt példaként egy újtörök mondat, amelyet saját fülemmel hallottam Törökországban, találják ki, mit jelent magyarul: “Dzsebemben sok kücsök elma vár.” A f innugor nyelvekkel alapvetően nyelvünk toldalékoló sajátossága alapján kapcsolnak össze bennünket, de mint ahogyan az előbbi példából is kiderül, ugyanez elmondható a török nyelvekről, sőt a japán nyelvről is. Érdekesség, hogy a nyelvtudomány ma már elisme ri, hogy a lappok nyelvcserével vették fel a jelenleg használt, a magyarhoz hasonló sajátosságokat felmutató nyelvüket. Szinte bizonyos, hogy a magyarságtól antropológiai szempontból alapvetően különböző, jellemzően skandináv vonásokkal bíró, többnyire sző ke hajú, kék szemű finnek és észtek esetében is hasonló nyelvcsere történhetett. Tisztelt Honfitársaim! A finnugor őshaza- és származéselméletnek egyenesen ellentmond a magyar népi kultúra, a magyar mitológia, a magyar népmesék, a magyar népzene, a magyar népművészet elemeinek döntő része, valamint a régészeti leletek is. A Habsburgok, majd az őket
