Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 3 (88. szám) - Jens Ackermann, a Bundestag magyar baráti csoportja elnökének és kíséretének köszöntése - Az Összefogás az Államadósság Ellen Alapba történő befizetésekhez kapcsolódó kedvezmények megalkotásáról és az Alap létrehozásával kapcsolatos törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - TUKACS ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Jakab István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2893 Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a kétperces felszólalások sorát. Felszólalásra következik Tukacs István képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Öné a szó. TUKACS ISTVÁN (MSZP) : Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Az előterjesztéssel szeretnék foglalkozni, megismételni azokat az érveket, amelyek miatt nem elfogadható számunkra. Részben azért nem, mert a kormány nem arra törekedett, hogy teremtsen egy formát arra, hogy ezek az adományok el jussanak a költségvetésbe, és az ellenőrzötten és legálisan történjen, részben pedig azért, mert alkalmatlan az alap ellenőrzésére kijelölt szervezet. Azért szeretnék erre visszahivatkozni, mert azt gondolom, hogy a vitát az előterjesztésről fogjuk most le folytatni, jómagam pedig azért beszéltem a Fidesz gazdaságpolitikájáról, mert az államtitkár úr a szóbeli kiegészítőjében erről beszélt, és én ezt az előterjesztés részének tekintem. Amiért még szót kértem két percben, az az, hogy a vitához kapcsolódva sze retnék más álláspontot megfogalmazni a békekölcsön ügyében, mint a költségvetési bizottság elnöke. A békekölcsön igaz, csak nem erre a formára, amelyet az előkészítők megtettek, a valóságos békekölcsön az önök részéről a magánnyugdíjpénztárak vagyonából el vett állampapír - ebből akarják csökkenteni az államadósságot. Ezt az állampapírt el fogják tépni, és büszkén rá fognak mutatni arra a tényre, hogy az államadósság csökkent ezáltal, de mindig hozzá kell tenni majd azt, tisztelt kormánypárti képviselők, hog y azért, mert 2 millió 900 ezer ember vagyonát egész egyszerűen elvették ebből a magánnyugdíjpénztárból. Úgy gondolom tehát, hogy valóban lehet állítani, hogy önök csökkenteni fogják az államadósságot, de ennek nem a gazdaságpolitikájuk, hanem ez a bizonyo s - idézőjelben - békekölcsön lesz az oka. Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm. Felszólalásra következik Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó. Z. KÁRPÁT DÁNIE L (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egészen elképedve szemlélem a kormányzati ötletekből áradó impotenciát, ami ezt a kérdéskört illeti. Nem az a baj, hogy önök lebontották azt a részben tőzsdézésre szakosodott magánnyugdíjpénztári rendszert, ame lyet kitaláltak nekünk Magyarországon, ezt ki kellett takarítani, tény és való. Ugyanakkor, ahogy Babák képviselőtársam is mondta, önök lényegében az egyik oldalon bevételeket kívánnak növelni, a másik oldalon pedig kiadáscsökkentésről van szó, hogy egy eg yensúly felé közelítő helyzetből minél jobban tudjanak szolgaikatonai módon törleszteni. Ezzel egy óriási probléma van: a jelenlegi keretekből nem tör ki. Ugyanis ha egyenletesen elterítenénk az ország teljes adósságát, akkor arra jutnánk, hogy családonké nt mintegy 1213 millió forintot lehetne így visszafizetni, és gyakorlatilag az ország népességének a 80 százaléka földönfutóvá válna. Ha ezt okos ütemezésben kívánják megcsinálni, mindenféle nemzetközi kívánalmat, elvárást betartva, akkor kétszáz vagy hár omszáz évig kívánják törlesztgetni azt az adósságterhet, amelynek egy jó részét azért már többszörösen visszafizettük. Nem igaz az, hogy egy átütemezési tárgyalás során adott esetben ne lehetne a tárgyalóasztal túloldalán senki, nagyon is jól behatárolható az az osztrák, német bankokból, pénzintézetekből álló kör, amelynél az adósságállomány egy része közvetlenül vagy közvetve megtalálható; az lenne most a feladat elsősorban, hogy ennek az útjait kimunkáljuk, hogy egyáltalán végiggondoljuk, vane lehetőség ezen kötelezettségrendszer felülvizsgálatára vagy nincs. Véleményem szerint van, de az a szolgai magatartás, miszerint végig se gondoljuk, hogy ennek milyen lehetőségei lennének, és majd a jövőbeni bevételnövekedésektől remélünk valamit, meg az amúgy isme rős megszorításoktól és kiadáscsökkentésektől, ugyanakkora kudarc és ugyanakkora blődli, mint amit önök a
