Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 3 (88. szám) - Jens Ackermann, a Bundestag magyar baráti csoportja elnökének és kíséretének köszöntése - Az Összefogás az Államadósság Ellen Alapba történő befizetésekhez kapcsolódó kedvezmények megalkotásáról és az Alap létrehozásával kapcsolatos törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
2886 csökkentse az államadósságot, erről a későbbiekben még szeretnék szólni, és a másik láb pedig ez a kezdeményezés. Bizonyára képviselőtársaim is érzik és képszerűen látják maguk előtt, hogy ez a két láb nem egyenlő hosszúságú és nem egyenlő teherbírású, bár a kormányzati lépések is kritikánk tárgyát fogják képezni a következő időben. Az előterjesztés esetében tehát második pontként azt szögezném le, hogy mind a kormá ny, mind az ellenzéki pártok képviselői tisztában vannak azzal, hogy szakmai értelemben ez a kezdeményezés nem fog radikális változást hozni az államháztartási hiány mértékében, nem lebecsülve természetesen ennek az erkölcsi hasznát. És most harmadik pontk ént szeretnék beszélni az előterjesztés tartalmáról. Azt már az előbbiekben is említettem, hogy ennek az előterjesztésnek a tartalma nem egyfelé irányul, ami logikus lenne, hogy segítsük a magán- és szervezeti felajánlások eljutását legális módon a költség vetésbe, hanem kedvezményeket is ad. Ezekkel a kedvezményekkel kettő problémánk van: az első problémánk az, hogy kérdésessé teszi az akció önzetlenségét. Ugyanis minden olyan akciót, minden olyan kezdeményezést, amely önzetlen, természetesen tisztább szívv el lehet támogatni, mint azt a kezdeményezést, amely valamilyen módon honoráriumot, honorálást kap azért, amit ad. Ezért tehát úgy gondolom, hogy a kezdeményezésben részt vevők és az ehhez vélhetően majd csatlakozó emberek, vállalkozások vagy szervezetek j obb megítéléssel bírtak volna akkor, hogyha önzetlen a segítségnyújtásuk, és nem irányul adókedvezmények megszerzésére. Nyilván akkor is tehetségük szerint járultak volna hozzá ehhez a célhoz, többel vagy kevesebbel, de az, hogy a kormány adókedvezményeket helyez kilátásba ebben az előterjesztésben, vélhetően egyébként a kezdeményezők biztatására, az egyvalamit tesz kérdésessé: az önzetlenséget. És ez nagy baj. A második típusú problémánk szakmai az előterjesztéssel kapcsolatban. Az elnök úr erre célzott a kialakított kisebbségi vélemény kapcsán, illetve nem is célzott, hanem egészen pontosan meg is mondta, hogy mi az a szakmai probléma. A szakmai probléma az, hogy amennyiben adócsökkentéseket, tehát költségvetésből kieső pénzeket helyez kilátásba ez az előt erjesztés, akkor nagy valószínűséggel némi szakmai számítás nem ártott volna arra, hogy milyen arányban vannak a vélhető befizetések a vélhető költségekkel, nemcsak a költségvetési kieséssel, hanem az alap működtetésével is. Mert bár én valószínűsítem, hog y az alap működtetésében részt vevő személyek szintén önzetlenül fogják ezt végezni, tehát különösebb tiszteletdíj, költségtérítés vagy bármi más nélkül, annak ellenére egy alap működésének vannak költségei. Csak hogy mást ne mondjak, az adott bank, amely kezelni fogja ezt az alapot, úgy hallottam harangozni, hogy ez az Országos Takarékpénztár lesz, ez bizony számlavezetési költségeket szokott felszámítani. Ezért tehát, ha minden költséget összeszámolt volna az előterjesztő, és minden lehetséges befizetést modellezett volna, magyarul úgy szokták ezt mondani önök, hogy csinált volna egy hatástanulmányt, akkor nagy valószínűséggel mérhetőbb lenne az, hogy hogyan fog működni ez az alap, és bizonyára megnyugtatóbb lenne látni azt, hogy nem fog többe kerülni a le ves, mint a hús. Az előterjesztésben tehát az egyik szakmai probléma ez, a másikat az elnök úr egészen pontosan értette, és én az ő szakmai vehemenciáját nem tudom az Állami Számvevőszék ügyében kellőképpen idetenni önök elé. Ezért tehát, kérem, elégedjene k meg azzal, hogy támogatom azt az elképzelést, amennyiben egy független vizsgáló szervezetre bízná ennek az alapnak a felhasználását, mint egy kormányzat alá rendelt szervezetre. Megnyugtatóbban intézné az ügyeket. Lehet, hogy ebben még akár egy kormánypá rti módosító indítvány sem ártana - bizonyára ellenzéki oldalról ez meg fog születni. Végül negyedik pontként szeretnék beszélni ennek az előterjesztésnek az okáról, a kezdeményezés okáról és a kezdeményezés céljáról. Azért beszélek erről, mert az államtit kár úr azt mondta, hogy a kormány célja a Széll Kálmántervvel egy versenyképesebb gazdaság megteremtése. Oda mennék vissza, hogy a kormány a negyedik alkalommal váltott gyökeresen gazdaság- és költségvetési politikai pályát, politikát, és ebből a négy vál tásból háromban nem bukkant fel az
