Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 3 (88. szám) - Ashwani Kumar, a parlamenti ügyekért felelős indiai államminiszter és kíséretének köszöntése - A kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény módosításáról, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
2877 először alsóbb szinten, később aztán a bíróság nál, de a részletszabályokból kiderült az is, hogy jelentősen csökkentették annak az esélyét, hogy a munkavállalónak az államhatalommal szemben igaza legyen. Mire is gondolok? A kormánytisztviselői döntőbizottságba gyakorlatilag két főt delegál közvetett, illetve közvetlen módon maga az állam, a munkáltató, és csak egy főt adhat a munkavállaló. Gyakorlatilag már ott eldőlt a sorsa, hogy kétharmados többségbe kerülnek a munkavállalóval szemben, egészen biztos, hogy nem lesz igaza. Ha tovább nézzük ezt az el őttünk fekvő törvényjavaslatot, akkor azt is láthatjuk, hogy az Alkotmánybíróság által visszadobott javaslat, amelyről egyébként már a parlamenti vita során elmondtuk, hogy alkotmányellenes lesz, és azt is elmondtuk, hogy miért, az Alkotmánybíróság által v isszavont javaslatot próbálják önök a továbbiakban annak szellemiségét megőrizve tovább toldozgatnifoldozgatni. Ez tehát elfogadhatatlan. Érdekes megállapítás, a törvényjavaslatban egy érdekes fejlemény, hogy meghatározott célfeladat teljesítése érdekében kutatási megállapodást lehet kötni a munkavállalóval, majd ezért kutatási céljuttatás jár. Önmagában azt kell hogy mondjam, hogy ha ezt halljuk önmagában, és nem nézzük az eddigi kormányzati gyakorlatot, akár egyet is érthetünk ezzel a törekvéssel, hiszen minél többet oldjon meg az állam saját hatáskörben. Ha megfelelő felkészültségű, szakmai tudású munkavállalókkal rendelkezik, akkor miért is nem lenne jó az, ha a különböző területek közötti átjárást a közszférában dolgozó emberek szakmai tudásának és mun kaszeretetének köszönhetően közpénzből lehetne fedezni. Azonban a gyakorlat ebben az esetben is mást mutat, képviselőtársaim. Például a legutóbbi példa mi volt? A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökhelyettese a volt üzlettársának szervez ki 2 milliárd fori nt értékben ügyvédi munkadíjat, és ilyen módon gyakorlatilag egy egészen nevetséges közbeszerzési eljárás keretén belül a volt üzlettárs jut egy óriási állami megrendeléshez, és megjegyzem egyébként, hogy óránként 18 ezer forintért dolgozni nem tűnik rossz üzletnek, különösen akkor, ha 2 milliárd forint marad az ember zsebében. Képviselőtársaim, a törvényjavaslat szelleme és az önök által folytatott kormányzati gyakorlat élesen szemben áll egymással. Ez a kormányzati gyakorlat ugyanis elfogadhatatlan, és el fogadhatatlan az is, hogy különböző meghívásos pályázatokon szeretnének nemcsak közbeszerzésekről dönteni, hanem ennek analógiájára a közszférában betöltött vezetői állásokat is hasonló módon szeretnék betöltetni. Tessék megmondani, mi akadályozza meg az ö nök kétharmados kormánytöbbségét abban, hogy világos szabályokkal rendelkező munkahelyeket jelöljön meg az álláspályázatokban, mi akadályozza meg önöket abban, hogy világos szakmai és előmeneteli szabályokat állítsanak a munkavállalók elé, hogy aztán eldön thessék azt, hogy kelle nekik az az állás a meghatározott bérfeltételek mellett vagy sem. Ennek az égvilágon semmilyen akadálya nincs. Ha azt szeretnénk, hogy valóban célszerűen és hatékonyan működjön a közszféra, akkor ez is egy olyan megkerülhetetlen lé pés, amit nem meglépni nem hiba, de egyenesen bűn. Örülünk annak, hogy toborzási adatbázist állítanak fel, illetve működtetnek tovább gyakorlatilag a lehetséges pályázók pályáztatásának elősegítésére, én azonban felhívnám a képviselőtársaim figyelmét arra, hogy az ambiciózus kormányzati tervek szerint százezres létszámban jönnek létre a közmunkaprogram keretén belül munkahelyek, célszerű lenne ezt összekapcsolni. Én ugyanis most azt látom az eddigi kormányzati előterjesztésekben, hogy a közmunka alatt valam i nagyon egyszerű, képzettség nélkül végezhető kétkezi munkára gondol folyamatosan minden kormányzati előterjesztő, hogy ott a nyugati országok gyakorlata azt mutatja, hogy egy kompetenciaalapú felméréssel egészen pontosan monitorozzák a munkavállalók felk észültségét, ilyen módon kerülnek be egy adatbázisba, és ez lesz akár annak is az alapja, hogy a közszférában később el tudjanak helyezkedni, vagy akár az elsődleges munkaerőpiacra visszakerülve a versenyszférában valódi értékteremtő állásokat találjanak m aguknak. Ez tehát egy olyan kérdés, amiben szerintem pótolni kellene az eddigi elmaradásokat, hiányosságokat.
