Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 3 (88. szám) - Ashwani Kumar, a parlamenti ügyekért felelős indiai államminiszter és kíséretének köszöntése - A kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény módosításáról, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
2875 Köszönöm szépen. Volner János képviselő úr hozzászólása következik , 15 perces időkeretben, Jobbik. Öné a szó. VOLNER JÁNOS (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. Türelmesen kivártam ezt az idestova két órája zajló adokkapokot, amelynek szakmai mondanivalója gyakorlatilag nem volt, csak a két, korábban egymást a kormányzás ban váltó párt mutogatott jobbra és balra, hogy ki a felelős az elmúlt húsz év jelenlegi állapotáért, azért az állapotért, amiért az elhibázott kormányzás volt a felelős. Képviselőtársaim, én először is azt tanácsolnám önöknek, hogy az előttünk fekvő törvé nyjavaslatot inkább valami kirúgáskönnyítő csomagként kellene aposztrofálni, ez ugyanis nem szól egyébről, mint hogy teljesen egyoldalúan a munkavállalók kárára módosítják a munkavállalás jogszabályait, és olyan módon lépnek minden egyes területen, amely a közszférában dolgozó munkavállalók kárára van. Gyakorlatilag semmi egyébről nincs szó, mint hogy az elbocsátásokat, a kirúgásokat és a protekciós alapon történő kinevezéseket fogják most törvényi úton szentesíteni. Ezeknek a jogszabályait terjesztették be a Ház elé, és most erről kell vitáznunk. Ez az összes közszférában dolgozó emberre nézve kedvezőtlen tendenciát jelent. Mi is lenne a célja egy ilyen törvénymódosításnak? Először is többen számon kérték már önökön - így én is egy kétperces felszólalásban , hogy végre külön kellene választani a politikai és a szakmai állásokat, azokat a politikai állásokat akár tételesen is meg kellene nevezni, amelyek úgymond politikailag csereszabatosak egyegy kormányváltás alkalmával. Ilyenek természetesen a miniszteri és államtitkár helyek. Erről meg lehetne állapodni, erről párbeszédet kellene kezdeni, hogy elkerüljük azt a jelenlegi állapotot, miszerint nem kis részben azért kontraszelektálódik a közszféra, mert részben folyamatosan megszorítások sújtják az ott dolgo zó több százezer embert, részben pedig egész egyszerűen a legtehetségesebb pályakezdő fiatalok nem is gondolkodnak a közszférában, mert tudják, hogy egy idő után eljutnak a szakmai fejlődésben arra a szintre, ahol már politikailag csereszabatos állásokba k erülhetnek, és ilyen módon kirúghatóvá válnának, holott a közszférának pont az lenne a lényege, hogy bizonyos hátrányokat elszenved a munkavállaló bizonyos előnyökért cserébe, ezek az előnyök pedig az állandó, kiszámítható, egyértelműen látható életpályamo dellben öltenek testet. Mi az, amit eddig megtudhattunk, minek a célját szolgálja az előttünk fekvő törvényjavaslat? Jól tudjuk, hogy a kormányzat tervei az idei évre 2530 ezer fős létszámleépítést jelentenek a közszférában. Ezt önök számszerűsítették. A gazdasági bizottság ülésén a költségvetés makropályájával megismerkedhettünk. Maga Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter úr is közölte, hogy a bürokrácia körülbelül 2800 milliárd forintos költségét 30 százalékkal, azaz 840 milliárd forinttal szeretné é ves szinten lefaragni. Ez a törvényjavaslat gyakorlatilag ennek egy része, hogy hogyan szabaduljunk meg a közszférában dolgozó munkavállalóktól lehetőség szerint úgy, hogy jóformán semmit ne fizessünk nekik végkielégítésként, jóformán semmit ne kínáljunk n ekik a későbbiek folyamán aktív éveikben alternatívaként. Oldják meg maguk úgy, ahogy szeretnék! Többékevésbé ez az önök álláspontja. Nem szól itt egyébről a dolog. Nem arról van szó, hogy egy hatékony, átlátható közigazgatást szeretnének felépíteni. Csak emlékeztetni szeretnék rá képviselőtársaim - már felróttam ezt önöknek hiányosságként , 2007ig kellett arra várni Magyarországon, hogy egyáltalán legyen egy olyan kormány, amelyiknek eszébe jut az országos közfeladatok felmérése és a feladatkataszter fe lállítása. Ekkor számoltak össze 9045 állami és önkormányzati rendszerben ellátott közfeladatot Magyarországon. Ezt egy hatszintű funkcionális csoportosításba rendezték, és ennek alapján az állam, az önkormányzati rendszer működése átláthatóvá vált. Ez len ne az első olyan lépés, amit meg kellene lépni azért, hogy valóban hatékony munkahelyeken dolgozhassanak a kormánytisztviselők és az egyéb közszférában dolgozó közalkalmazottak. Ez lenne az első olyan lépés arra, amelyet megkerülhetetlenül meg kell lépni, amelyet megkerülhetetlenül meg kell hozni, mert enélkül minden olyan több tízezer fős
