Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 27 (86. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - „Lakáshitelesek válságban: megoldások rövid és hosszú távon” címmel politikai vita - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. VAS IMRE (Fidesz):
2598 Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból. - Szórványos taps az LMP padsoraiból.) ELNÖK (Balczó Zoltá n) : Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik Vas Imre, a Fidesz képviselője. Öné a szó. DR. VAS IMRE (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A családok lakhatásának biztosítása nem öncélú feladat, a biztos otthon hozzájárul, háttérként szolgál a nemzetgazdaság humán erőforrásainak újratermeléséhez, ily módon alapeleme a hosszú távú és a fenntartható gazdasági növekedésnek. Ugyanakkor az új munkahelyek, munkalehetőségek hozzásegítik a családokat az ott honteremtéshez szükséges források megszerzéséhez. A munka és az otthon kölcsönösen feltételezik egymást: ha munka van, otthon is lesz, és a családi együttélést, a mindennapi pihenést, kikapcsolódást és a magánéletet biztosító otthon nélkül dolgozni, minősé gi munkát végezni sem lehet. A saját tulajdonú lakás megszerzésének segítése a lakáspolitika alappillére, de az erre esélytelen családok lakhatásának megoldása csak a bérlakásállomány növelésével, a bérlakásban élők támogatásával lehetséges. A társadalom e gésze számára biztonságot és kiszámíthatóságot jelentő lakáspolitika feladata, hogy kiegyensúlyozott ösztönzőrendszert hozzon létre mind a saját tulajdonban, mind a bérlakásban való lakhatás támogatásához. 2002 után a lakásügy hiányzott a kormányzat fókusz területei közül, megszűnt az országos lakásprogram, a távlati lakáspolitikai célkitűzés és jövőkép. Az állami támogatások rendszerét a 2001ben kidolgozott jogszabályi környezet határozta meg, azonban a támogatási rendszer fejlesztése és a változó körülmén yekhez való hozzáillesztése elmaradt. Ez nem a megoldáshoz, hanem a leépülő lakáspolitikához, a problémákhoz, változó sikerű intézkedésekhez vezetett. Az elmúlt években a pályázati típusú lakástámogatások meghirdetése többnyire eseti jellegű volt, a pályáz ati rendszer eredményessége a célok kitűzése híján nem volt mérhető. A 2009ben bejelentett válságkezelő csomagból a lakásépítési ágazat érdemi forrásokat nem kapott, a folyó évet érintő lakástámogatások - 2009ről beszélünk - az eredeti tervezett mérték h uszadára csökkentek. A lakosság lakáscélú hitelállománya a 2000. évben 191 milliárd forint volt, ez 2010re meghaladta a 4000 milliárd forintot. Az elérhető forinthitelek visszaszorulása, a forintalapú piaci lakáshitelesek magas kamatszintje, valamint a pé nzügyi szektor hitelkínálata a lakosság jelentős részének devizában történő eladósodásához vezetett. 2008 óta a devizaalapú hitelek törlesztőrészleteinek drasztikus emelkedése, valamint a foglalkoztatottság szűkülése sok család számára fizetési nehézséget okozott. Már százezres nagyságrendű a késedelmes hiteltörlesztők száma. Az elmúlt években utólagosak, tűzoltó jellegűek voltak a devizahitelesek megsegítésével kapcsolatos intézkedések. A lakossági hitelezéssel kapcsolatos szabályozás, a banki magatartáskó dex megalkotása. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által közzétett jelentésben egyértelműen érzékelhető, hogy 2010ben a fokozott szabályozói aktivitás segítséget nyújtott a lakáshitelproblémákkal küzdő állampolgárok számára. Az intézkedések zöme a háztartások igen nagy számát érintő hitelezés feltételrendszerét alakította át. A fogyasztók számára kedvező az egyoldalú szerződésmódosítások feltételeinek további szigorítása, a devizában történő eladósodás jelentős korlátozása. Az életbe lépett szigor ítások ellenére azonban a lakossági hitelek futamidő alatti kamatozása továbbra sem kellően látható át. A lakossági hitelezési folyószámlák díjstruktúrája gyakran átláthatatlan, nehezen hasonlítható össze, és egyes szolgáltatók közötti váltást a pénzügyi i ntézmények nem segítik elő. A lakosságnak nyújtott pénzügyi szolgáltatások piacán a 2010. év második félévében tapasztalt árazási tendenciákkal kapcsolatban az ügyfelek széles körét érintő, kiemelkedő mértékű és trendszerű áremelkedés a pénzügyi szolgáltat óknál nem volt tapasztalható. A pénzintézetek a hitelkamatok általános emelése helyett jellemzően a betéti kamatok alacsonyabb szinten tartásával, illetve a kamatlábak csökkentésével igyekeztek kockázati fedezetüket növelni, a díj, illetve költségnövekedé sek jellemzően a fogyasztói árindex emelkedésén belül maradtak. A hitelintézeti
