Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 18 (84. szám) - Korondi Miklós (Jobbik) - a vidékfejlesztési miniszterhez - “Van-e lehetőség olyan szankció vagy anyagi hozzájárulás kiszabására a multik részére, amely megállíthatná vagy visszaszoríthatná a környezetterhelésnek ezt a formáját?” címmel - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KORONDI MIKLÓS (Jobbik): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
2388 visszaszoríthatná a környezetterhelésnek ezt a formáját?” címmel ELNÖ K (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Korondi Miklós, a Jobbik képviselője, kérdést kíván feltenni a vidékfejlesztési miniszternek: “Vane lehetőség olyan szankció vagy anyagi hozzájárulás kiszabására a multik részére, amely megállíthatná vagy visszaszoríthatná a környezetterhelésnek ezt a formáját?” címmel. Most Korondi Miklós képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon, képviselő úr! KORONDI MIKLÓS (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Álla mtitkár Úr! Szeretném egy olyan gondra felhívni a figyelmet, amely egyre több ember számára naponta okoz bosszúságot, és már kezd olyan méreteket ölteni, ami túllép egy egyszerű környezetvédelmi kérdésen. Minden héten papír alapú szórólapok tonnái lepik el a magyar háztartások postaládáit. Ezeket a nem kívánt reklámanyagokat a lakosság nagy része sok esetben olvasatlanul, azonnal szemétbe dobja, sokszor a fontos levelekkel együtt. Felmerül a kérdés, hogy vane értelme ennek a szórólapháborúnak, vajon hány t alál célba, vajon hány éri el a megfelelő hatást. Gondolkodjunk egy kicsit közösen! Egy magyar átlagember tízévente vesz ágyat, viszont minden héten legalább három multicégtől kap ajánlatot új bútor megvásárlására. Tehát minden eladott ágyra jut 1500 darab szórólap. Mi lesz ezekkel a szórólapokkal? Természetesen a szemeteskukába kerülnek. Azokba a szemeteskukákba, amelyek kiürítését minden ember a saját pénztárcájából fizeti. Jogos tehát a felháborodás és az igény, hogy a multik is vegyék ki részüket a szem étszállítás egyébként is magas költségeiből. Most, hogy a magyarok 48 százaléka rendelkezik internethozzáféréssel, vajon vane értelme ennek az irdatlan környezetterhelésnek? A postaládákat hiába csúfítjuk el különböző feliratokkal, semmit nem ér, hisz ha nem a postaládákba, akkor a földre, a kapura vagy az erre kinevezett különböző ocsmány tárolókba kerülnek ezek a szórólapok. Mára már elértük azt, hogy a kapualjak leginkább egy szeméttelepre hasonlítanak a sok gyűrött vagy megázott nemkívánatos szórólapt ól. Kérdezem államtitkár urat: vane lehetőség olyan szankció vagy anyagi hozzájárulás kiszabására a multik részére, amely megállíthatná vagy visszaszoríthatná a környezetterhelésnek ezt a formáját? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.) ELN ÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A válaszadásra megadom a szót Illés Zoltán államtitkár úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képvi selő Úr! Számos elemét említette ennek a problémakörnek. Először is jelezném, hogy ez a problémakör a rendszerváltás óta, amióta a gazdasági tér megváltozott ebben a hazában, ez a probléma megvan. A második, hogy nyilvánvalóan környezetvédelmi, természetvé delmi szempontból az erdők irtása nem lehet cél, a papír alapja a faanyag, tehát nemcsak a vége problémás, hulladék keletkezik nagyobb mennyiségben, hanem már az eleje is, a papírfogyasztás tekintetében. Tudjuk, hogy a világot több dolog kormányozza, többe k között a gazdasági érdekek vagy például a kényelem. A gazdálkodó szervezetek oldaláról biztos, hogy van érdek abban, hogy szórólapjaikkal hirdessék a termékeiket. Azt gondolom, hogy az elektronikai eszközökön túl igenis, ők kimutatják, hogy nekik, mivel milliárdszámra szórják ezt a szórólapot, a gazdasági érdekeiket erősíti, érvényesíti az, ha az emberek
