Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 15 (65. szám) - Magyarország alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - VARGA GÉZA (Jobbik):
230 eszményeiben és céljaiban tisztába jön önmagával, ha nem fognak szakadékok tátongani a magyar lelkiségben ama kötelezettség h omálytalan felismerésében, mellyel múltja és jövője iránt tartozik.” Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Varga Géza képviselő úrnak, a Job bik képviselőcsoportjából. Öné a szó. VARGA GÉZA (Jobbik) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem tudom magamban tartani azt az emelkedett érzést, amit ma itt érzek a Ház falai között, miközben az alkotmányról cserélünk eszmét - ez már minden előttem felszólaló szavaiból tükröződött, a napirend előtti felszólalásokat is beleértve akár, egy kivétel volt: Schiffer András felszólalása, amit szívesen feledtem volna, hiszen ő volt az egyetlen, aki belepiszkított ebbe a hangula tba, ebbe az atmoszférába, ami itt ma van, és biztos vagyok benne, hogy az LMPre szavazó fiatal választók is csalódtak, és nem így képzelik a Lehet Más a Politikát. De nem ez a dolgom. Mivel a többi felszólaló nagyon sok fontos pontját érintette annak, ho gy az alkotmány szabályozásában minek kellene szerepelnie, én egy gondolkodó vidéki ember szempontjait szeretném behozni ebbe a beszélgetésbe, ebbe az eszmecserébe. Alkotmányozni vagyunk itt ma, és a kontinuitás egy nagyon fontos kérdés. Ugyanúgy, ahogy az előterjesztés és a hozzászólók is említették a történelmi múltunkat, büszkeséggel, ez a történelmi múltunk kötelez mindenképpen, még akkor is, ha ennek voltak bizonyos homályos időszakai is - a ’49 utánira gondolok. A történelmi múltból táplálkoznunk kell , és ma egy alkotó jelenben kell hogy érezzük magunkat, ebben az alkotó jelenben azonban egy innovatív alkotmányt kell létrehoznunk, amely szó talán nem illik a történelmi jelzők felsorolásába, de mégis erről van szó. A gyorsuló világunkban csak így biztos íthatjuk a jövő nemzedékek fenntarthatóságát, a jövő nemzedékek reménybeli jövőjét. Az, hogy a Szent Korona belekerüljön az alkotmányba, mint tudják, a Jobbiknak nagyon fontos, de mint látható volt, a kereszténydemokratáknak sem idegen. Azt, hogy a Szent K oronatan bekerüle az alkotmányba, nem tudom, ezt a vita végén fogjuk meglátni, de én biztos vagyok benne, hogy ha ezt a vitát, ezt az eszmecserét így folytatjuk, akkor a Szent Koronatan szellemisége mindenképpen bekerülhet a születendő alkotmányba, és í gy egy fenntartható és reményteli jövőt tudunk megfogalmazni, és a kontinuitás a múlt és a jövő között így biztosítható. Azt hiszem, hogy amikor büszkék vagyunk elődeinkre, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy vajon az utódaink is büszkék leszneke ránk; hogy az, amit ma itt alkotni terveztünk, büszkeségre ade okot. Én azt szeretném, ha ebben a szellemben folytatódna az eszmecsere is, és a végeredmény is ezt tükrözné. Ez a születendő alkotmány két paradigma változásának erőterében akar megszületni. Ezt a kopernikuszi világkép vajúdásához hasonlítanám, amikor is a jövőbe akkor sem tudott senki látni, de voltak olyan új eszmék, olyan új gondolatok, amelyek akkor forradalmiak voltak, és mindenképpen megrengették a régi paradigmát. (13.10) Azt hiszem, nekünk ilyen alkotmányt kellene alkotnunk a magyar nemzet jövője számára, ami megrengeti azt a paradigmát, ami jelenleg is uralkodik. Ez a paradigma, amelyet ma uralkodónak neveztem, az elnevezés talán a pénzuralmi rendszerrel jellemezhető leginkább, de ha az egy éb jellemzőit nézzük, akkor ilyeneket találunk, mint az exponenciális növekedés, amely exponenciális növekedés gyökeres ellentéte a fenntarthatóságnak. És itt a fenntarthatóság mellett sokan szót emeltek, de hála istennek, az exponenciális növekedés, a gyo rsuló változás, a természeti és emberi erőforrások fokozott kihasználása és kiaknázása mellett senki nem emelt szót. Ezért reménykedem, bizakodó vagyok. Erre a jelenleg uralkodó paradigmára jellemző a fogyasztói kábulat. És én tudom azt, hogy egy adott kor mánynak a társadalom ezen kábulatát figyelembe kell vennie. A kábítószerrel
