Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 11 (83. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - DR. SCHMITT PÁL köztársasági elnök:
2284 válhat. Ehhez természetesen mindkét félnek, a nagyobbnak és a kisebbnek is egyaránt tisztességgel kell figyelnie a másikat. Tisztelt Képviselők! A köztársaság elnökeként örömmel tölt el, hogy az Alaptörvény rövidesen megszületik, és ezzel egy új életnek tesszük le az alapjait; új életnek, amely bennünk kötődik a múlthoz, de általunk a jö vőért is felelős. Mi, magyarok büszkék vagyunk hagyományainkra, amit nagy gonddal ápolunk. (13.20) Ez több is, mint büszkeség. A történelem számunkra úgy hozta, hogy a nemzeti egység őrzése egyúttal felelősség is; felelősség azokért a társainkért, akiket n emzeti tragédiáink az állam határain kívülre sodortak. Az Alaptörvény tervezete a magyar emberek elvárásainak megfelelően határozza meg a jogrendszer alapjait. Egyszerre nemzeti és európai. Jogot és felelősséget állapít meg, összefogja a nemzetet, meghatár ozza az ország érdekeit szolgáló gazdaságpolitika pilléreit is. Megelégedéssel vehetjük tudomásul, hogy a szöveg része lett a család és házasság intézményének védelme, hogy hangsúlyt kapott az egészséges környezet és a fenntartható fejlődés iránti közös fe lelősség. Büszkén vállalhatjuk, hogy mindehhez a Himnusz kezdő sora ad egyfajta kegyelmi alaphangot, képviselve, jelképezve mindazt, ami minket összeköt, s amit az Alaptörvény szövegezése a jog nyelvére fordítva, részletezve megállapít. Ez a minket annyi b ajunkban megsegítő, annyi örömöt és megrendülést adó pár szó most a saját utunkra igazít bennünket. Az éppen ma 111 évvel ezelőtt született Márai Sándor szerint - idézem : “Meg kell érteni sorsunkat, mert erre kötelez emberi rangunk és természetünk. De ez nem elég. Hinni is kell sorsunkban. Ez a nehezebb.” Magam pedig azt tenném hozzá, hogy valóban nehezebb, de korántsem lehetetlen. Most van annyi akarat, annyi erő az országban, hogy rendbe szedjük dolgainkat, és a sorsunk helyére álljunk, ahogy azt Németh László fejezte ki. Az új Alaptörvény azt fejezi ki, hogy mindenki számít. Természetes, hogy a magyar embert elsősorban az érdekli az Alaptörvénnyel kapcsolatban, hogy az vajon garantáljae számára a rendet, a méltóságot, szabadságjogainak gyakorlását, és még talán ennél is inkább: hogyan lesz ezen elvekből következően munkája, biztonságban érzie magát, meg tudjae védeni családját, biztosítani tudjae saját és gyermekei jövőjét, erkölcsös közéletben és hivatalokban tudjae intézni ügyesbajos dolgait, s v ajon kapnake megfelelő védelmet a nők, az idősek és azok, akik fogyatékkal élnek? Az Alaptörvényt is olyannak szeretnék az emberek, amely ugyanezeket a hangsúlyokat tartalmazza, és hozzásegít egy sikeresebb, egy boldogabb élethez. Igen tisztelt Országgyűl és! Közös nemzeti hitvallásunk legtömörebb, legnagyobb erejű, éppen ezért legfontosabb dokumentuma lesz az Alaptörvény, amely arra vállalkozik, hogy néhány oldalban sűrítse össze évszázadok generációinak tudását, tapasztalatát országról, államról, jogokról és kötelességekről. Az utóbbi években próbára tették a hitünket. Számos jel utalt arra, hogy valami hiányzik. Tudtuk, hogy alkotmányunk, amelyet saját betűje szerint készítői is ideiglenes szerepre szántak, alkalmas ugyan arra, hogy az ország ügyeit egyik napról a másikra vinni lehessen, de a legnehezebb idők ráébresztettek bennünket arra, hogy mindez nem elég. Nem elég még akkor sem, ha kiváló szakemberek segítettek bennünket a szöveg értelmezésében. Ezért a jövőben olyan alaptörvényre van szükségünk, ame ly látható, nem értelmezések útján, hanem betűjében hordozva szellemét nyújt iránymutatást, keretet mindennapi életünkhöz. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyarok számára emberi, lelki parancs, de az önök, az ország vezetői és választott képviselői számára hivatásbeli kötelezettség is, hogy tetteiket a közösség, a nemzet szolgálatába állítva, a Kölcsey által megfogalmazott gondolat legyen a vezérfonaluk: “A haza minden előtt.” E szavakat 1833 óta semmi sem írta felül, sem változó világ, sem történelmi fordul at, sem politikai akarat, sem modernség, sem bármiféle cinizmus. Ennek jegyében éreztem fontosnak, hogy az alkotmányozás során magam is szóljak az Országgyűlés nyilvánossága előtt.
