Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 15 (65. szám) - Magyarország alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz):
229 Kedves jobbikos Képviselőtársaim! Ismerem magam is a Szent Koronatant és a történeti alkotmányt, én is i dehozhattam volna ezt a híresnevezetes könyvet, de nem hoztam ide. Megmondom önöknek őszintén, hogy ha a Szent Korona méltó helyen szerepel a magyar alkotmányban, és az elmúlt 1100 esztendő harminchárom nemzedékének emléket állít, akkor a mai időkben, a X XI. században, még ha kedvenc olvasmányom is az Erhardtféle Szent Koronatan, nem hiszem, hogy ez megfelelne, hanem - és itt csatlakozni tudok egy kiváló jogtudós tanulmányához a Jogtudományi Közlöny 1. számában, ajánlom mindenkinek, Vörös professzor úrho z, aki azt mondta, hogy - a Szent Koronát és a Szent Koronatant legfeljebb deklaratív szinten a preambulumban kell megjelölni, de nem a normaszövegben. Ugyanez a véleményem a történeti alkotmányról is, persze most én is sorolhatnám, hogy kevés nemzet büsz kélkedhet a magyaron kívül azzal, hogy ilyen jogszabály és az Aranybullától kezdve a vallási türelmen át a tordai országgyűlésen Európában először megfogalmazott vallási egyenlőség hol van, melyik nemzet Corpus Jurisában van ez, de én azt gondolom, hogy a Szent Koronára való utalás és a Szent Koronatan kiemelése elegendő, hogy emléket állítsunk a következő nemzedéknek. A mondandóm harmadik része, amellyel már sokan foglalkoztak, és amely a mostani alkotmányban is szerepel, az, hogy Magyarország felelőssége t visel a határon kívül élő magyarok sorsáért. Kedves Képviselőtársaim! Én ott lehettem 1990ben azon a nagyszerű gyűlésen, ahol az első szabadon választott miniszterelnök, Antall József kijelentette, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének tekin ti magát, és bizonyára tudják, hogy szegény Sütő Andrást, aki azóta meghalt - a tankhadosztályaival tévesztették össze a lélek fogalmát sokan - micsoda támadás érte. Ez volt az az első és sorsdöntő lépés, amely megváltoztatta a mi nemzetpolitikánkat, és mo st itt a történelmi lehetősége a harmadik magyar nemzeti kormánynak, hogy végre végérvényesen, fizikálisan és ténylegesen is egyesítse az igazságtalan békeszerződéssel szétszakított nemzetrészeinket. Nyilvánvaló, hogy ezt nem az alkotmányban kell deklaráln i, hanem lesznek sarkalatos törvények, és a sarkalatos törvények során az állampolgárság intézményét is rendezni kell, hiszen nem tehet az a Csíkszeredában született és élő, Burgenlandban született és élő vagy Késmárkon született és élő magyar arról, hogy egy igazságtalan békeszerződéssel szétszakították Magyarországot. És még annyit a nemzeti büszkeségről és a XXI. századdal kapcsolatosan hadd mondjak, hogy azért is nemtelen támadások érik a magyarságot, a magyar miniszterelnököt és a magyar kormányt az Eu rópai Unióban, hogy miért és hogyan tartjuk mi a nemzeti büszkeségünket, miért hangsúlyozzuk a nemzeti büszkeségünket. Van mire büszkének lennünk, hölgyeim és uraim, és azt gondolom, hogy az Európai Uniót kitaláló államférfiaknak be kellene végre látni, ho gy az a magyar királyság és az az OsztrákMagyar Monarchia, amely megvolt hosszú évszázadokon keresztül, előképe volt a mostani Uniónak, és ennek az Uniónak az előképét verték szét két békeszerződéssel. Ebből legalább az elvi tanulságot le kellene végre vo nni, és tudomásul kellene venni, hogy őrültség volt, mondjuk, a Balkánt bevezetni a keresztény kultúrába. Legalább ezt be kellene végre látni, és vissza kellene pergetni, de nem lehet, tudom, a történelmet, és meg kellene nézni, hogy hogyan néztek ki a fel vidéki városaink, mondjuk, száz évvel ezelőtt, és hogyan néznek ki most, mert, kérem szépen, egy várost, egy országot és egy országrészt nem a szép épületek, a templomok tesznek naggyá, hanem az emberek és azoknak az embereknek a lelke, akik ott vannak, és sajnos kiűzettek az elmúlt 90100 esztendőben. Én azt hiszem, hogy mindannyian tartoztunk a határon kívül rekedt honfitársainknak azzal, különösen az után a gyalázatos népszavazás után, amit a szocialisták megtettek, hogy ez a Ház, ez az Országgyűlés és e z a nemzeti kormány befogadta a családtagokat, hiszen akármi is történt Trianonban, akármi történt Párizsban, mi egyek vagyunk, a magyar nemzet tagjai vagyunk vallástól és faji hovatartozástól függetlenül. Végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy egy híres és régi történész szavaival fejezzem be a mondandómat: “A magyarság a szerencse kerekének forgásával csak akkor tud élni, ha
