Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 4 (82. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VONA GÁBOR (Jobbik):
2168 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon szépen köszönöm a szót. Olyan témáról fogok beszélni, amiről már többször beszéltünk és beszéltem én magam is az Országgyűlésben, de a most elhangzott felszólalások némelyike is jelzi, hogy sajnos aktuális téma egy évvel a kormányváltás után is a cigánymagyar együttélés problematikája. Gondoljunk csak Lakra, Gyöngyöspatára vagy éppen most He jőszalontára. Hejőszalontával kapcsolatban annyival egészíteném ki Osztolykán Ágnes heti memoárját, hogy azt a hölgyet, aki tegnap a rendezvényen felszólalt, a meggyilkolt hölgy barátnőjét, szomszédnőjét a saját lakásában fej- és testsérüléseket szenvedve cigány emberek brutálisan bántalmazták. Ennyit arról a problémáról, amiről beszélünk. De mi is a probléma? A problémát mondjuk ki azért! Én Gyöngyöspatán jártam, tehát most Gyöngyöspatából indulnék ki, ha megengedik. Gyöngyöspatán nem az volt a probléma, h ogy az ott élő cigányságot a rasszista magyarok nem hagyták élni, nyugodni, hanem a probléma az volt - lassan mondom, hogy az LMPsek is megértsék , hogy a cigányság egy része - Balog Zoltán államtitkár úrnak is üzenem, hogy ez nem kollektív ítélet , teh át a cigányság egy része inzultálta, zaklatta, bántotta, erőszakos cselekményekkel rettegésben tartotta a magyar lakosságot. Ez volt a probléma, és ez ellen a probléma ellen próbáltak Hejőszalontán, Gyöngyöspatán és Lakon az emberek valamifajta társadalmi figyelemfelhívással sikereket elérni, és sikerült is a figyelmet felhívni, hiszen erről beszélünk most itt egymással. Alulról ennyit lehetett elérni. De mit tesznek önök felülről, mit tesznek a politikai szereplők? Hát a megoldás egyik legsúlyosabb akadály a a cigány kisebbségi vezetők munkája. Ma Magyarországon nagyon súlyos állapotban van a helyzet, ugyanis Horváth Aladártól Kolompár Orbánon át a Száva Vincéig vagy Daróczi Ágnesig terjedő sor még mindig a múlt embereiből áll, akik nem érdekeltek a probléma megoldásában, hanem sajnos - mondjuk ki - éppen a probléma kiélezésében érdekeltek. Mit tesz az LMP? Nem akarom a ledobott kesztyűt felvenni, mert ők is csak a probléma kiélezésében érdekeltek. Az LMP ilyen himmihummi akciókkal, flashmobokkal próbálja a s aját politikai tőkéjét erősíteni, az SZDSZ újratöltött formáját próbálja felvenni. Arra kérem önöket, hogy ilyen smileys flashmobokat legközelebb Gyögyöspatán éjszaka szervezzenek, aztán lesz nagy smiley majd a rendezvényükön. De hagyjuk is az LMPt, és né zzük, mit tesz a kormány, mert ez a legsúlyosabb probléma. Ugyanis a kormány ahelyett, hogy erre a problémára érdemben reagálna, és azok mellé állna, akiket valóban inzultus ér, akiket valóban riogatnak, akiknek az életét valóban tönkreteszik, ehelyett min denféle kreált félkatonai szervezetek elleni harcot hirdet. Nincsenek ilyen félkatonai szervezetek Magyarországon, hanem rettegő, félő magyar emberek vannak - őket kellene megvédenie a kormánynak, a gazdagok kormányának! A legsúlyosabb helyzet, ami ebből a z egészből következik, az, hogy a cigányság bűnöző részében - sajnos Gyöngyöspatán ezt megtapasztaltam - egy mesterséges és hamis áldozattudat alakul ki. A cigány embernek, aki tegnap még ellopta a betonkeverőt, vagy akinek a fia leköpte az idős nénit, LMPs fiatalok egyszer csak ajándékot meg segélyeket kezdenek osztogatni, mire ő úgy érzi: hát, úgy látszik, én valójában jó úton járok. Ez egy hamis áldozatkép, amit önök kreáltak, és ez az önök politikai felelőssége. Hadd kérdezzem meg az LMPs vagy akár a kormánypárti képviselőket, hogy járte lent valaki Gyöngyöspatán, odamente a cigányokhoz, és megkérdeztee azoktól, akikkel probléma van, hogy szabade így viselkedni, szabade a hídon vámot szedni a gyerekektől, szabade leköpdösni az idős néniket, szaba de ellopni mindenüket?! Ezt megkérdeztéke tőlük, vagy csak segélyeket vittek? Ezt szeretném az önök figyelmébe ajánlani. Ami itt egy éven keresztül történt, az - nyugodtan kijelenthetjük - a kormány tévelygéseinek és tehetetlenségének az egy éve volt. Mé g van egy percem, ezért engedjék meg, hogy javaslatokat is tegyek amellett, hogy csupán a problémát diagnosztizálnám. A javaslataim pedig a következők. Már látom, hogy ki fog reagálni államtitkár úr személyében a felszólalásomra, ez már egy megszokott páro sítás, bizonyára sokadjára is fogom hallani majd az avatandó rendőrök gyönyörű történetét. Egyébként nagyon örülök és a Jobbik is nagyon örül az avatandó rendőröknek, ez szükséges is, de azért azt is lássuk be, hogy a hiba nem csupán a rendőrök számában va n, hanem a rendszerben, tehát a rendőrségi rendszeren is kellene
