Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 1 (81. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat részletes vitája - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. NAGY ISTVÁN (Fidesz):
2123 környezethez való jog alapjog, amelynek érvényesítése érdekében az államnak intézményvédelmi kötelezettsége van. A természeti erőforrások alapjogban való védelme létkérdés a következő időszak számára. Amikor Mosonmagyaróváron, a mezőgazdaságtudományi karon tanultam, azt mondta egy professzor: fiaim, úgy bánjatok a termőfölddel, hogy mindenkor tartsátok szem előtt, hogy azt az unokáitoktól kaptátok kölcsön. Nagyon nagy igazság ez. Hányszor és hányszor követtek már el helyrehozhatatlan károkat gazdasági okokra hivatkozv a a termőfölddel kapcsolatban, legyen ez szakszerűtlen művelés vagy az urbanizáció hatása, az ipar terjeszkedése. De talán a legnagyobb károkat akkor okozzuk, ha nem tesszük lehetővé azt, hogy a vidéki településeken, a földközelben élők használhassák ezeke t a területeket, és a megélhetésükhöz járuljon hozzá. Az alapvetés O. cikke szerint mindenkinek joga van az egészséges környezethez, ezért mindenkinek kötelessége is az élő és élettelen környezet óvása. A testi és lelki egészség érdekében az állam törvény alapján gondoskodik az épített és természetes környezet védelméről. Miért érzem mégis úgy, hogy óriási különbségek vannak e téren? Akik vidéken élnek, fenntartják a természet egységét, sokkal nehezebb körülmények között élnek, mint azok, akik abszolút hasz onélvezői a természeti erőforrásoknak. A természet és az ember kapcsolatának egyensúlya megbomlott. A vidéken élő ember már nem tudja kihasználni azokat a lehetőségeket, amiket a vidéki élet nyújtott és nyújthatna is számára. A megbomlott egyensúly speciál is problémákat is fölvet: értelmetlennek tűnő, hasztalan munkanélküli lét, amely magában hordozza a különböző társadalmi feszültségeket is. Számoljunk utána, mennyi szociális juttatást kell kifizetni ezért a helyzetért, mennyivel eredményesebb volna, ha ez eket a juttatásokat az eredményesebb földművelés, növénytermesztés és főleg az állattenyésztés támogatására fordíthatnánk. Több jó célt tudnánk megvalósítani egy csapásra: rendezett, fenntartható vidéki fejlődés, benépesülő porták, munkát találó emberek, e gészséges élelmiszer mindnyájunknak, és a tiszta levegőről, legeltetett mezőkről nem is szóltam. A fenntartható fejlődés alkotmányba kerülését én ezért szorgalmazom. Fogalmazhatnánk úgy is: ez a jövőnk kulcsa. Az alkotmányos berendezkedés szabályozásán túl ezt tartom jövőnk szempontjából az egyik legmeghatározóbbnak. A fenti célok érdekében feladat még az ágazatban a tulajdon- és érdekviszonyok szabályozása, a társadalmi igényeknek megfelelő termelési szerkezet és technológiák megválasztásának ösztönzése. A genetikai sokféleség megőrzése felbecsülhetetlen nemzeti kincsünk. Gondoljunk csak bele, hogy az állandóan változó emberi szükséglet, a környezeti viszonyok mindig más és más igénnyel lépnek föl mind a növény, mind az állatfajtáinkkal kapcsolatosan. Mekk ora érték ma már újra a szürke marha szarvasmarha vagy a mangalica sertés, vagy a magyar óriásnyúl, vagy az alföldi parasztgatyás galamb; pedig két évtizeddel ezelőtt szinte teljesen eltűnőben voltak. Ha nem lettek volna néhányan tanyán, akkor ma már csak történelem lennének - pedig mennyire népszerűek ma már. De a változó természeti, időjárási viszonyok újra és újra visszanyúlásra késztetik a növénytermesztőket és a nemesítőket is, kellenek a genetikai sokszínűséget hordozó honos állat- és növényfajok. Ez ek a fajták itt alakultak ki évezredek és évszázadok során, nem véletlen, hogy ilyenek. Próbálkozhatunk időről időre a természet ellen rugódozni, de előbbutóbb mindig rá kell jönnünk, hogy nem érdemes, mert nagyon nagy árat kell fizetnünk érte. Amikor az új alkotmány készül a jelen és jövő Magyarországa számára, akkor nélkülözhetetlen azon alapelvek megfogalmazása, amelyeket alkalmazva olyan életképes mezőgazdasági, erdészeti, halászati és akvakultúra szektorokra épülő vidékfejlesztés valósítható meg, amel y képes az emberi tőke megtartása és fejlesztése érdekében gazdasági tevékenységeket vonzani a vidékre, és amely védi és fejleszti a gazdag és sokoldalú európai vidéki kulturális örökséget. A vidéken élők tudják és érzik nap mint nap, hogy életük a lehető legszorosabban kötődik a természethez. Az évszázadok során ehhez igazodva kialakultak szokásaik, ünnepeik, amelyek az identitást, a közösséghez való kötődést erősítik. Ezek olyan értékek, amelyek mindnyájunk számára
