Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 1 (81. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS (Fidesz):
2090 Egy másik módosító javaslat, ami a 66. ajánlási számon fut, ugyancsak a megfogalmazásában rejt e gy óriási erényt, amikor az eddig megszokott, de meglehetősen leértékelődött kisebbség kifejezést a népcsoport szóval váltja ki. Igaz, hogy hatályos törvényeink nem tartalmazzák e meghatározást, és elfogadom azt is, hogy idegen nyelvekre való lefordítása, más joganyagokkal való összehasonlítása nehézségeket okozhat, de úgy gondolom, hogy miközben épp elszakadni igyekszünk az ideiglenes alkotmánytól, miközben a teljes jogrendszerünk megújításán dolgozunk, nem kell hogy a korábbi joganyagok szóhasználata korl átozzon bennünket. Ne féljünk meríteni a magyar nyelv egyedülálló tárházából! Ugyanezt a kérdést a másik oldalról megvizsgálva azt látjuk, hogy a kisebbség kifejezés egy viszonyrendszert tükröz. Úgy tetszik, mintha a különböző népcsoportok csak másodikokh armadikok lennének valamilyen erősorrendben. Egyfelől szögezzük le: a velünk élő bármelyik népcsoport egyenrangú része a magyar nemzetnek, függetlenül attól, hogy a többségikisebbségi viszonyban milyen helyet foglal el. Azt meg ehhez képest csak lábjegyze tként említem meg, hogy a többségikisebbségi viszonyrendszer relatív térben is és időben is. Az ország különböző részein lehet az többségi, ami másutt kisebbségi. Ez a helyzet ráadásul dinamikusan változhat is. Tehát igenis támogatom, támogatandónak gondo lom azt a javaslatot, hogy a kisebbségek kifejezést felváltsa a népcsoport szó. Meggyőződésem, hogy a Magyarország területén élő népcsoportok maguk is kiolvassák a szó mögötti tiszteletet és elismerést. Összegezve a fentieket, tisztelt képviselőtársaim, ké rem, hogy a benyújtott javaslatokat támogassák. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig Potápi Árpád képviselő úrnak adok szót, a Fideszképviselőcsoportból, rendes felszólalás ra. Parancsoljon, képviselő úr! POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy kicsit most más témával foglalkozzam, és a határon túli magyarok kérdését, illetve nemzetpoliti kai kérdéseket vessek fel néhány percben a tisztelt parlament előtt. A ’49 óta hatályos, régi alkotmány vagy alaptörvény 6. §ának (3) bekezdése foglalkozik a határon túli magyarsággal - ha ezt annak lehet nevezni , szó szerint ezt mondja: “A Magyar Köztá rsaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.” Ez a néhány sor, úgy gondolom, hogy hatalmas előrelépés volt a kilencvenes évek elején az addigi magyarországi politika tekintetéb en, mégis valahol egy kicsit a Kádárkorszak folytatása, hiszen abban a korszakban úgy nyilvánultak meg, hogy jobb, ha nem emelünk szót a határon túli magyarok kérdéskörében, mert akkor csak ártunk nekik. Ez a politika vezetett el ahhoz, hogy a határon túl élők sorsa sok helyen aggodalmassá vált, az asszimiláció felgyorsult, a magyariskolahálózatot mindenhol megszüntették, egyáltalán sok szempontból nem is lehetett határon túli magyarságról beszélni, hiszen minden szempontból a kultúrájuk, nyelvük ápolását megtiltották. Ezzel a szemben a Ház előtt lévő alaptörvénytervezet Alapvetés című részében a D. cikkben ez olvasható: “Magyarország az egységes magyar nemzet eszméjétől vezérelve felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közöss égeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.” Nemrégiben, március 11én ült össze a KMKF, a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fóruma, ahol több, hat áron túli magyar szervezet tagja kifogásolta a visel szó használatát. Ott is és azóta is többször elmondtuk azt, hogy a visel szó sokkal erősebb kifejezés, mint az érez szó, hiszen az, hogy hogyan érzünk, folyamatosan változhat, viszont az, hogy felelősség et viselünk, számunkra mindig állandó kell hogy legyen.
