Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 1 (81. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz):
2076 erőforrások felhasználása céljainak kijelölésében, a fokozatosan előrehaladó végrehajtás kötelezettségében és a jog realizálása érd ekében történő államközi együttműködésben és állami szerepvállalásban állapítható meg. A belőle következő további normatív követelményeket, az elvárható állami magatartást elsősorban a végrehajtást vizsgáló nemzetközi testületek állásfoglalásai tárják fel. Ami a felmerülő értelmezési problémákat illeti, az egyik ilyen kérdés az, hogy mennyire különíthető el az egészség az egyén lelki és fizikai állapotát meghatározó egyéb tényezőktől. A választ az Egészségügyi Világszervezet alapokmányának preambuluma adja meg, amikor az egészség fogalmát nem csupán a betegség vagy a gyengeség hiányaként, hanem mint a fizikai, mentális és társadalmi jólét állapotát határozza meg. Ha azonban ilyen szélesen fogjuk fel az egészséghez való jog tartalmát, akkor az könnyen jogi re lativitássá válik, hiszen a fizikai, mentális és társadalmi jóléthez való jog a gazdasági, szociális és kulturális jogok foglalata. Az egészséghez való jog helyett megfelelőbbnek tűnhet az egészségvédelemhez való jogról beszélni, ahogy ezt az Európai Szoci ális Charta, illetve amint ezt nemzeti szinten több alkotmány is teszi. Az egészségvédelemhez való jog ugyanis az ahhoz szükséges eszközrendszer teljességére utal, amelynek az egészségügyi ellátás csupán egy eleme. (11.00) Ezért is gondolom, hogy az alaptö rvény koncepciójában megfogalmazott jogokra vonatkozó szabályozás egyébként helyes volt, amellett, hogy az 53. ajánlási pontban megjelent módosító javaslatot támogatom, hiszen az egy erősebb jogosítványt jelent az állampolgároknak. Az egészséghez való jog tartalmát illetően további problémát jelent, és már az Egészségügyi Világszervezet alapokmánya preambulumának szövege kapcsán felmerült, de a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya 12. cikkével kapcsolatban megint megjelenik az egészség elérhető legmagasabb szintjének kérdése, amelyre képviselőtársam is utalt az előbb. A megfogalmazás tartalmának vizsgálata könnyen olyan eredményhez vezethet, hogy az egészséghez való jog ilyen módon történő biztosítása radikális utópiát vagy ham is ígéretet jelent, hiszen valamiféle ideális állapot megteremtését írja elő. Nyilvánvalóan, hasonlóan a többi szociális jog tartalmának értelmezéséhez, ebben az esetben sem kerülhető el a viszonylagosság hangsúlyozása, az, hogy az egészségi állapotot megh atározó tényezők révén elérhető legmagasabb egészséghez való jogról van szó. A hatályban lévő alkotmányunk a legmagasabb szintű ellátáshoz való jogról beszél, amit láttunk az elmúlt évtizedekben, hogy mennyire tudott teljesülni. Napjainkban még a legfejlet tebb államok is súlyos, gyakran fájdalmas kérdésekkel szembesülnek az egészségügyi ellátás területén. Az egyre idősödő lakosság és a tudományostechnikai fejlődés kiváltotta költségrobbanás olyan választási kényszereket produkál, amelyek kapcsán először az okat az elveket kell kidolgozni, amelyeken a helyes megoldás nyugodhat. Tehát azt a megfogalmazást, miszerint mindenkinek joga van a testilelki egészséghez, a fentiek figyelembevételével kell értelmezni. Továbbá ismernünk kell azt a hazai, nemzetközi bíró i és alkotmánybírói gyakorlatot, amely az egészséghez való jog teljesülését az állam mindenkori teljesítőképességéhez méri. Ezért is alaptalanok véleményem szerint azok a kritikák, mely szerint az új Alaptörvény visszalépést jelentene az egészségre vonatko zó szabályozásban. A benyújtott módosító javaslat a testilelki egészséghez való jog megfogalmazásával megfelel a nemzetközi alkotmányos kritériumoknak. Azonban véleményem szerint néhány kiegészítést még elbírna ez a szabályozás, és néhány olyan elemével, amely az 52. ajánlási pontban van, személyemben is egyetértek. Rögzíteni kellene az egészségügyi ellátás alapját képező, társadalmi szolidaritáson alapuló, kötelező állami egészségbiztosítási rendszer prioritását. Rögzíteni érdemes az Alaptörvényben az egé szségügyi ellátásokhoz való egyenlő hozzáférés lehetőségét mindenki számára. És egy személyes vélemény. Az új Alaptörvény megalkotása történelmi lehetőséget biztosítana számunkra, hogy a
