Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 1 (81. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP):
2051 ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Következik Szászfalvi László képviselő ú r, KDNP. SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A dogmákat minden vallás maga szabja meg a híveinek, a hívek higgyék meggyőződésünk szerint, az államnak csak a politikai résszel le het dolga - ezeket a szavakat Deák Ferenc, a haza bölcse a vallásszabadság témájában elmondott, utolsó parlamenti felszólalásában mondotta. Valószínűtlen és mégis igaz, hogy azóta csaknem 150 év telt el, és még mindig arról kell beszélnünk, hogy egyház és állam hol válik el, hol ér össze, mik lehetnek az együttműködés keretei. A most tárgyalt Alaptörvény preambulumában ezt olvassuk - idézem : “Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.” Úgy gondo lom, óriási jelentőségű, hogy ezek a gondolatok megjelennek az Alaptörvényben. Végre több más európai alkotmányhoz hasonlóan, ugyanakkor sajnos az európai alkotmánytól eltérően, méltó helyet kap itt a kereszténység szerepe, de úgy, hogy az ország más vallá si hagyományai is megkapják az őket illető, őket megillető tiszteletet és elismerést. Az alaptörvénytervezet VI. cikke foglalkozik részletesen a lelkiismeret- és vallásszabadság jogával, illetve az egyházakkal a következőképpen, idézem: “Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását, és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szerta rtások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa. Magyarországon az állam és az egyházak különváltan működnek. Az egyházak önállók. Az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal.” Leendő Alaptörvényünk a nemzetközi összehasonlítást illetően is rendkívül széleskörűen kívánja biztosítani a fenti alkotmányos alapjogokat. Hangsúlyozom, hogy az új Alaptörvény is határozottan fönntartja az állam és az egyházak alkotmányos különválását. Természetesen nem arról van szó, hogy az állam el akarja szigetelni vagy marginalizálni akarja az egyházakat, ahogy ez XX. századi történelmünk során megtörtént, és arról sem, hogy magát távol akarja tartani az egyházaktól. Ezzel szemben kifejezetten deklarálja a közösségi célok, a közjó érdekében való együttműködést. Az állam és az egyházak alkotmányos szétválasztása tehát védi mind az egyházak autonómiáját, mind pedig az állam auto nómiáját, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy összecsengő céljaik a társadalom javának érdekében, a nemzet érdekében közösen, egymást kiegészítve többre jussanak, hatékonyabban működhessenek, mint különkülön tennék. Hiszen állam és egyházak is az emberek javá t, a társadalom javát kívánja szolgálni a maga, a maguk sajátos lehetőségeivel és eszközrendszerével. Az Alaptörvény tervezete VI. cikkelyében utal rá, hogy az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg. Ahogyan az alkotmán y, úgy az egyházakról szóló törvény is már régen megérett az újrafogalmazásra. Az új sarkalatos törvény javaslatának előkészítése folyik, az Alaptörvény elfogadását követően a kormány a törvényjavaslatot benyújtja az Országgyűlésnek, így megvalósulhat, hog y az Alaptörvény és az egyházakról szóló sarkalatos törvény jövő év elején hatályba léphet. Bízom benne, hogy az új Alaptörvény és az egyházakról szóló sarkalatos törvény megfelelő eszköz lesz ahhoz, hogy a vallásszabadság jogával élni kívánó egyének és kö zösségek számára megfelelő szabadságot és védelmet nyújtson, ugyanakkor a vallásszabadság jogával visszaélő egyének és csoportok, bizniszszerveződések lehetőségeit elzárja, és a lehető legnagyobb mértékben korlátozza.
