Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 28 (80. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - FERENCZI GÁBOR (Jobbik):
2034 ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : A vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor. A következő ülésünkön az előterjesz tés elfogadásáról döntünk majd. Tisztelt Országgyűlés! A napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Van ugyanakkor napirend utáni felszólalás ; Ferenczi Gábor képviselő úr, a Jobbik frakciójából: “Magyarnak lenni büszke gyönyörűség” címmel. Megadom a szót öt percben. FERENCZI GÁBOR (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! “Magyarnak lenni büszke gyönyörűség” címmel felszólalássorozatot indítok , hogy a Magyar Országgyűlésbe is beemeljünk mintegy hiánypótlásként olyan témákat, amelyek dicső történelmünket, gazdag kultúránkat tükrözik. E felszólalássorozat első állomása az elfeledtetett magyar rovásírás. A magyar rovásírás a nemzet egyik méltatlan ul elfeledett kultúrkincse, az az írástípus, amelynek a Kárpátmedencei jelenléte régészeti leletekkel alátámaszthatóan is több ezer éves. Vegyünk most csak egyetlenegy példát! Az ősmagyar rovásírás legrégebbi emléke a 6500 éves, tehát újkőkori tatárlakai agyagkorong. A lelet rendkívüli jelentőségének több oka van. Egyrészt igen korai Kárpátmedencei írásbeliséget bizonyít, mivel helyi agyagból készült, másrészt három betű az ősmagyar rovásírásból felismerhető, ezek a “z”, az “ny” és a “gy”. Nagyon fontos, hogy pont az “ny” és “gy” jelek maradtak fenn a korongon, mert ezek a hangok a “ty”vel és az “sz”szel, a “zs”vel, a “cs”vel együtt nyelvünk hangkészletének legősibb rétegéhez tartoznak. A korong igazolja, hogy Kárpátmedencei jelenlétünk nem a 896os h onfoglalással kezdődött. Az is rendkívül fontos - és talán ez magyarázza, hogy a hivatalos tudomány elhallgatja leletünk jelentőségét , hogy a korong és a mellette lévő két másik téglalap alakú agyagtáblácska 10001500 évvel idő sebb, mint a hasonló képjeleket tartalmazó sumér agyagtáblák. A tatárlakai korong tehát hatalmas horderejű felfedezés, ma azonban még pontos helye sem ismert. Szóbeli közlés alapján a Kolozsvári Történelmi Múzeumba került vissza. Torma Zsófia, aki talán a legtöbbet tette a magyar rovásírás kutatásában, több ezer darabos gyűjteményt halmozott fel a Maros leszakadó partfalából, amely gyűjteményt a mai napig rendkívül gondatlanul kezelnek; Torma Zsófia munkássága pedig méltatlanul elfeledett. Ugyancsak felhábo rító, hogy sok külföldi és hazai kutató a szégyenteljes trianoni határokat már az újkőkortól érvényesnek tekinti. Így lehetnek a Kárpátmedencei történelmi leleteink Románia, Szerbia vagy épp a nagykorúvá vedlett Szlovákia történelmi felfedezései. A külföl di kutatók a magyar emlékeket egy megalit kultúrához hasonlították, minden történelmi folytonosságot elrejtve és eltagadva a köztudat elől, a magyarságot pedig jöttment, a világban helyét nem találó nomád, barbár, tudatlan népnek állítják be. Egy több ezer éves írással, csodálatos mitológiával, mese- és mondavilággal, a csillagösvény és saját elnevezésű csillagképek által bizonyított csillagászati tudással rendelkező nép voltunk, és ezt ideje lenne mindenkinek tudomásul vennie. Egy valódi nemzeti kormány fe ladata nemcsak az lesz, tisztelt képviselőtársaim, hogy fiataljainkban felébressze a nemzeti öntudatot, hanem felismerve azt, hogy hunmagyar rovásírásunk tanulmányozása, művelése és tanítása ősi kultúránk felélesztésének, eredetünk megismerésének leghaték onyabb eszköze, és ezáltal a nemzeti öntudat felébresztésének egyik legjobb lehetősége, beemelje azt a közoktatásba is.
