Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 25 (79. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
1931 lehetőséget, hogy a korábbi elkeserítő 8 év után felhatalmazást adjanak egy olyan politikai erőnek, amely képes az országot kive zetni a kilátástalanságból. Ezen kilátástalanság egyik aspektusa a hatalmas államadósság, amelynek időbeli kereteire választ ad az Országgyűlés előtt lévő javaslat. A javaslat a jövő nemzedékek helyzetéért viselt felelősséget tekintetbe véve előírja az Ors zággyűlés részére, hogy a költségvetést akként állapítsa meg, hogy az államadósság ne növekedjen. A javaslat a költségvetési gazdálkodás felelősségét a kormányra mint a végrehajtó hatalom legfőbb szervére telepíti, megállapítja továbbá ennek alapvető követ elményeit is. A javaslat annak érdekében, hogy az aktuális szükségletek vagy érdekek túlzott előtérbe helyezése ne róhasson elviselhetetlen terhet a jövendő generációkra, szigorú követelményt állít a költségvetési gazdálkodás elé. A javaslat az államadóssá g tartós és tendenciaszerű csökkentését tartja kívánatosnak, ennek megfelelően az államadósság azon szintjét, amely egy felelős gazdálkodás mellett tolerálható, a bruttó hazai termék felében határozza meg. Alighanem az egyetlen állami intézmény az Állami S zámvevőszék, amelynek falán a magyar állami élet más nagyjaival együtt ott van Wekerle Sándor markáns profilja. Tekintettel arra, hogy Wekerle Sándor születési helyét, Mórt magam is szülővárosomnak mondhatom, kérem, engedjenek meg egy rövid történeti kitek intést. Wekerle életműve számos tanulsággal szolgál. A párhuzam sok területen adott: nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság, európai valutakrízis, tömeges elszegényedés, a reformok szükségessége, amely nem működhet szilárd államháztartási alapok, az európ ai és azon kívüli globális gazdasági erőtérhez kapcsolódó felzárkózás nélkül. Ma is, akárcsak Wekerle korában, magyar polgárok milliói előtt lenne szükség megnyitni az önrendelkezés és a felemelkedés lehetőségét. Wekerle Sándor következetes tevékenységével gondoskodik a növekvő államadósság kezeléséről, így költségvetési stabilitás alakul ki, sőt a maga idejében a magas költségvetési hiányt többletbe sikerül fordítania. Egyidejűleg ígéretet tesz a társadalom elesett rétegei felé: “A reformokat nem a kincstá r jövedelmének szaporítására kívánjuk felhasználni, hanem az előállott többletjövedelmet a nép legszegényebb rétegeit aránytalanul terhelő adók leszállítására, illetve teljes megszüntetésére kívánjuk fordítani.” Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim ! A szakpolitikusi lét felvállalásának tisztes példáját látva s azt követve arra biztatom önöket, hogy szavazzanak igennel Magyarország új, jövőbe mutató és az itt élő emberek boldogulását szolgáló alkotmányára. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a ko rmánypárti padsorokban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Felszólalásra következik Varga László, a KDNP képviselője. Öné a szó, képviselő úr. VARGA LÁSZLÓ (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Egy komoly munka végéhez érkeztünk. Alkottunk, amikor alkotm ányozásról, az alaptörvényről tárgyaltunk. Nagyon sok képviselőtársam fölszólalásában megjelent természetes módon az az öröm, az az érzelem, amely mindannyiunkban benne van, hogy ebben a munkában részt vehettünk. Hiszem, hogy a jelen lévő ellenzék is átélt e ezt. Ezzel az örömmel zárhatjuk az utolsó előtti fázisát ennek a munkának, az alkotmányozásnak, az általános vitát. Ugyanakkor reménységgel. Reménységgel, hogy a munkánk nem volt hiábavaló. Nem voltak hiábavalók azok a javaslatok, hozzászólások, amelyek elhangoztak mindkét vagy mindhárom pártfrakció részéről. (16.10) Nagyon sok javaslat elhangzott. Valószínű, ezen javaslatok egy része írásban is odakerül az alkotmányszövegező bizottság elé, amelynek alelnöke itt van, és végiggondolják, mi az, amit majd el énk hoznak a részletes vitában, hogy végül kialakuljon az, ami meghatározza és valóban betölti azt
