Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 25 (79. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1867 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor utamat ma a nem zet temploma felé vettem, akkor az volt a tervem, hogy ezen alaptörvénytervezet népesedési vetületeiről ejtsek pár szót, de ahogy az lenni szokott, és ahogy a héten nem először fordul elő velem, befelé jövet akár a híreket hallgatva, akár beszélgetve egykét átlagos magyar honpolgárral, tehát nem olyannal, aki itt ül a parlamentben, mindig megváltoznak ezek a tervek. Mégpedig azon oknál fogva változnak meg, hogy újra és újra rájövünk, hogy a legalapvetőbb problémákat, a leginkább égető, fájó sebeket nem ke zeli ez az alaptörvénytervezet, amellett, hogy kifejezném örömömet afölött, hogy alaptörvénynek hívják, és nem estek abba a hibába, hogy alkotmánynak nevezzék, hiszen abból Magyarországnak van egy, annak csak a történelmi jogfolytonosságát kellene helyreá llítani, mely jelen pillanatban Navracsics úr elmondása szerint önök szerint nem lehetséges, hiszen hatvan év annyi pusztítást okozott, hogy a restitúcióra nincs mód. Mi ezt nem fogadjuk el, de legalább tiszta, őszinte beszédnek tartjuk, és egy olyan kiind ulási alapnak, amely bár megmutatja a közöttünk lévő különbségeket, mégis ki tudjuk domborítani azt, hogy mi hogyan csinálnánk másképp. A népesedés tekintetében talán a legfontosabb mondat lehetne a K. cikkben szereplő, “Magyarország támogatja a gyermekvál lalást” mondat. Adódik a kérdés természetesen, hogy hogyan támogatja Magyarország a gyermekvállalást, és a választ meg is kapjuk: a családok védelmét - és gondolom, ezen belül az említett tárgykört is - sarkalatos törvény szabályozza. Tehát megint csak abb a a hibába esünk, mint majdnem harminc alkalommal, hogy sarkalatos törvénybe utaljuk azt a rendezést, amelynek legalább az alapelveit, alapmozgatórugóit itt is le lehetne, sőt mi több, le kellene fektetni. Mondok egy példát: a XV. cikkben szereplő mondat, miszerint “minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz”, ez való igaz, de hogyan véleményezzük ezt a sort annak tekintetében, hogy az önök által keresztülvert médiatörvényben lénye gileg a gyermekvédelem, a gyermeki szellem védelme nem valósul meg százszázalékosan. Azok a szankciók, amelyek kitakarították volna Magyarország közéletéből a Való Világra emlékeztető szemetet, az idegen liberális mocskot, amelynek rég nem lenne helye a ma gyar szellem tekintetében, és nem okozhatna szellemi környezetszennyezést, önök lényegében nem tudtak leszámolni ezzel a problémával, pedig elvileg hatályos jogszabály tenné ezt lehetővé, amelynek bizonyos részei persze később lépnek életbe, de egy év talá n elég kellett volna hogy legyen arra, hogy legalább nyomokban felbukkanjon, hogy a gyermekek szellemét, lelkét hogyan és miként fogjuk megvédeni a későbbiekben. Ugyanitt szerepel az, hogy “a szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni”, nagyon helye sen. De mégis mi történik akkor, ha ma továbbra sem járatja iskolába egy szülő a gyerekét? Volt szó arról, hogy igen, elvesszük a családi pótlékot. Mi történik ezzel szemben a pár száz lelkes magyar falvakban? Az történik, hogy egy 300 lelkes magyar faluba n, ahol 150 főt tesz ki a roncstársadalom, a tanár már az igazgatónak sem meri jelenteni azt, ha ezek a hiányzások bekövetkeznek, tehát olyan félelemben él a magyar vidék egy része, hogy ezen jogszabály egyszerűen keresztülvihetetlen, nem áll összhangban a valósággal. A lakhatás tekintetében szintén fontos lenne a gyermekvállalási kedv fellendítéséről beszélni, állami otthonteremtési program nélkül, a lakhatás biztonsága nélkül nem lehet igazi demográfiai fordulatra számítani. Ezzel szemben az alaptörvényt ervezetben pusztán és mindösszesen annyi szerepel: Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit megteremtse, ugyanez igaz a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésre. Ezzel szemben ez egy állami kötelességvállalás kellene hogy legy en, ahogy a közszolgáltatások esetében is állami kötelezettségvállalás kellene hogy takarja azt, hogy mindenféle külföldi multinacionális érdekeltséget kitakarítsunk a magyar piacról. Külső szereplőkre nincs szükség, az árdrágítás, a profit kisajtolásának a nagymesterei ők; minden esetben és minden normális országban csak és kizárólag állami felügyelet, az állam óvó, gondoskodó keze óvhatná a közszolgáltatásokat, ezen keresztül a természeti kincseket, és ezen keresztül azt a mindennapi létbiztonságot, amely ben gyermekeket lehetne vállalni. De természetesen ugyanez igaz a földvédelemre, amely szintén nem szerepel kellő
