Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 24 (78. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): - ELNÖK (Jakab István): - SZEDLÁK ATTILA (Fidesz):
1832 DR. GAUDINAGY TAMÁS (Jobbik) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttem elhangzott felszólalás is inspirált arra, hogy röviden összefoglaljam áll áspontomat arról, hogy a magyar alaptörvénynek igenis azt kell szolgálni elsősorban, hogy a magyar nemzet önrendelkezése visszaálljon, ennek keretében visszaszerezze azokat az elvesztett javait, amelyeket az elmúlt húsz és azt megelőző negyven évben elvett ek tőle, igazságot szolgáltasson azoknak, akik ezt elszenvedték, a felelősségre vonás lehetőségét normatív módon biztosítsa, és végül, de nem utolsósorban megvédje a még megmaradt javakat, és egy olyan termőföldvédelmi és olyan nemzeti vagyonkincsszabályo zást tegyünk le az asztalra, amely mind a normaszövegében, mind pedig a sarkalatos törvényekkel képes a nemzet fennmaradását biztosítani. Ehhez kérem az önök támogatását, és kérem, hogy majd javaslatainkat fogadják el. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Jakab István ) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Szedlák Attila képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót. SZEDLÁK ATTILA (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alaptörvényjavaslat szerinti második részről, a sza badságról és a felelősségről kívánok szólni, amely középpontjában az ember és az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogai állnak. Felszólalásom kezdetén engedjenek meg egy idézetet nekem. Honunk minden lakosit politikai gondolkodásmódjukra n ézve elhatározólag két részre osztom. Az egyik osztály, s pedig alig látszik hihetőnek, hogy egyesek is ily vaknál is vakabbak lehessenek, de valósággal egy jó nagy osztály azt hiszi, alkotmányozásunkban s polgári rendelkezéseinkben semmi legkisebb változá s nem kell, s kivált most, mert mindennek vége lenne, ha csak egy talpnyit engednénk is. A másik osztály pedig, s ez sokkal nagyobb, arrul van tökéletesen meggyőződve, valamit csakugyan kellene tennünk már - írta gróf Széchenyi István Magyarország képvisel őihez. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán mindannyian tudjuk, hogy a legnagyobb magyar melyik osztályhoz is vallotta magát. Tudjuk, hogy nem azt a hitet vallotta, hogy nem kell tennünk semmit, úgy jó minden, ahogy van. Mi sem azt valljuk, hogy a toldozottfo ldozott, ideiglenes alkotmányunkat sem kell megújítanunk, újat alkotnunk. A választók adta jogunkkal élve kötelességünk és egyben felelősségünk is, hogy országunk első egységes kartális alkotmányát megvitassuk és a módosítások után elfogadjuk. E második ré szt két alapvető csoportra osztanám. Egyik az alapjogi charta mintájára megjelenő alapvető jogokra, az emberi szabadságra terjed ki, mint például az emberi méltóság sérthetetlenségére, a magán- és a családi élet, otthon tiszteletben tartására, a lelkiismer et- és vallásszabadságra, a közművelődésre, a munka és a foglalkozás szabad megválasztására és a magzati élet védelmére. Alaptörvényi szinten fogalmazódik meg a szülők gondoskodási kötelessége kiskorú gyermekükről. A másik csoportban minden ember kötelessé gére, a felelősségre terjed ki, mint a teherbíró képességen alapuló közteherviselési kötelezettségre, a haza védelmére, valamint a polgári védelemre. Az ember legfőbb értéke tehát a szabadság. Mert a szabadság biztosít emberhez méltó életet, a szabadság t eremt mindannyiunknak azonos lehetőséget a kiteljesedett élethez, a szabadság szervez jól működő közösségeket. De tudjuk, hogy a szabadság egyben felelősség is. Felelősség önmagunkért, tetteinkért és szavainkért. Felelősség egymásért, közösségeinkért, hazá nkért, a nemzetért. A szabadságból eredő felelősség biztonsága nyújt mindenki számára jog előtti egyenlőséget, az esélyek egyenlőségét. Tisztelt Képviselőtársaim! “Emberi ész és erő csak társaságban fejlik ki; s amint valamely embertársaság szerencsésb, sz ebb, dicsőbb hazává alkotta magát; polgárai minden szépben és jóban aszerént haladhatnának. Ezért kell minden mívelt embernek a hazát legfőbb gondjává tennie; s ez
