Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 24 (78. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - CSIZI PÉTER (Fidesz):
1829 Végig kell gondolnunk, ki a szabad ember. Vidéken élőként és vidékfejlesztésért felelős államtitkárként úgy gondolom, nem tekinthető szabadnak az, akit korlátoznak lehetőségeiben. Nem szabad az, aki nem juthat megfelelő szintű orvosi ellátáshoz településén, aki gyermekét nem járathatja helyi óvodába, iskolába. (15.50) Ehhez hasonlóan az sem szabad ember, aki elérhető közelségben nem talál állást, aki nem kaphat bármikor segítséget a helyi hiva taloktól. Nem szabad az, aki korlátozottan fér hozzá a postai szolgáltatásokhoz, akinek korlátozottak a közlekedési lehetőségei. Nem él szabadon az az ember sem, akinek nem adatik meg az alkalom a tartalmas közösségi együttlétre akár a települése templomáb an, akár művelődési házában. Ezért úgy gondolom, ha szeretnénk Széchenyihez hasonlóan minden magyar állampolgárt szabadnak tudni, akkor törvényben kell rögzítenünk, és biztosítanunk kell azokat a feltételeket, amelyek a szabad, emberhez méltó élet zálogai. Le kell fektetnünk, hogy mindenkinek joga van a testi és lelki egészségének megőrzéséhez. Ehhez biztosítanunk kell az épített és természeti környezet védelmét, valamint az orvosi ellátást. Le kell fektetnünk, hogy mindenkinek joga van hozzáférni a közszol gáltatásokhoz, és ennek érdekében fenn kell tartanunk, ha kell, újra kell nyitnunk a kistelepülések vasúti vonalait, postáit, hivatalait, templomait, iskoláit. Arany János azt mondta: ha semmid sincs, van szép szabadságod. Én azt gondolom, a szabadság akko r szép igazán és akkor valódi, ha megad minden lehetőséget és körülményt a tartalmas, emberhez méltó élethez. Fontosnak tartom, hogy az új magyar alaptörvény biztosítsa ezeket a feltételeket minden magyar állampolgár számára az ország minden szegletében. H a egy virágzó, fejlődő Magyarországot akarunk látni, akkor mindenekelőtt biztosítanunk kell az ország teljes belakottságát. Ezt csak akkor érhetjük el, ha a vidéki életnek is visszaadjuk a becsületét, ha javítjuk a vidéken élők életminőségét. Ha fenntartju k és megőrizzük azokat az intézményeket, amelyek a vidéki gazdaság és társadalom számára nélkülözhetetlenek, és ha őrizzük és védjük azokat az intézményeket is, amelyek lehetőséget nyújtanak a közösségi együttlétre, és ezáltal segítenek a helyi kultúra, ha gyományok és az értékek átmentésében, végső soron a közösségek megtartásában. A sokszínű helyi hagyományokat csak akkor tarthatjuk életben, ha megőrizzük és fejlesztjük a vidéki térségek versenyképességét, népességmegtartó erejét, fenntarthatóságát és vidé ken az életminőséget. Ez olyan fontos feladatunk, amelyről nemzeti alaptörvényünknek is szót kell tartalmaznia, szót kell róla ejtenünk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, államtitkár úr. Ti sztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Csizi Péter képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr. CSIZI PÉTER (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha szétnézünk a világban, láthatjuk, hogy azon ors zágok sikeresek, azon nemzetek erősek, ahol az emberek hisznek saját jövőjükben, ahol az emberek, az állampolgárok figyelnek nemzettársaikra. Egyszóval, azok ma a sikeres nemzetek, ahol fontos az összefogás, az összetartozás. Az alkotmány ennek a társadalm i összetartozásnak a jogi alapja. Egy biztos alapokon nyugvó alaptörvény egységet teremt, hiszen az alkotmány azon jogszabályi norma, amely a társadalom jogi alapjait fogalmazza meg. Az új alaptörvényünk, ami most itt van előttünk, rövid, tömör és az alkot mányos alapelvek megfogalmazásában emelkedett. Fontos a rövidsége, a tömörsége, hiszen csak így biztosítható időtállósága, hogy ne szoruljon gyakori módosítgatásokra. Mert az alkotmány nem, nem csak a jelennek szól, nem egyszerű jogszabály, hanem olyan élő keret, amely kifejezi nemzetünk akaratát, azt a formát, amelyben élni kívánunk; azt, hogy hogyan kívánjuk, hogyan képzeljük el a jövőnket, hogyan képzeljük el és hol képzeljük el országunkat.
