Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 24 (78. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KARA ÁKOS (Fidesz):
1801 Jelzik számunkra, hogy fontos feladatok előtt állunk és állnak majd később is a törvényhozók az Or szággyűlés falai között. Igen, ezek olyan feladatok, amelyekre akkor is, most is válaszokat kerestek. Ehhez jó és időtálló alaptörvényre van szükségünk. Tisztelt Képviselőtársaim! 1891. február 4én az ipari és gyári alkalmazottak betegség esetén való segé lyezéséről tárgyalt a Magyar Országgyűlés. Milyen érdekes és fontos esemény, hogy az általam tisztelt és előbb idézett Baross Gábor miniszter úr arról is beszélt, hogy a feladat egyszerűen az, hogy az emberi egészség fenntartását, a beteg ember gyógyítását tegyük lehetővé a nemzet legszélesebb rétegeiben. Láthatjuk, hogy ez olyan feladat, amelynek újra és újra neki kell rugaszkodnunk. Ezért fontos, hogy az alaptörvényben is rögzítsük, amely a javaslatunkban most a XVIII. cikkben szerepel, és így szól: “Magy arország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson, anyaság, betegség, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibán kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra j ogosult.” (13.40) Baross Gábor határozott ember volt, akitől a következő szavak sokunk számára ismerősek: “Minden ember annyit ér, amennyit a köz javára tesz.” Baross Gábor világosan látta, hogy érdemes és szükséges megerősíteni, támogatni és fejleszteni a zokat a térségeket, amelyek a kor legmagasabb szintű iparát tudták működtetni. Ezen térségek iparágai az országot a világ élvonalában tartották. Ezek a térségek azt segítették, hogy a legfejlettebb országokhoz kössék hazánkat. Baross Gábor ugyanakkor tudta azt is, hogy azokat a térségeket is támogatni kell és szükséges is, amelyek csak segítséggel, hosszú és szívós munkával tudnak csökkenteni a régóta meglevő hátrányaikon. Igen, ez a gondolkodás a helyes, és most is ez a kívánatos, amely egyszerre segíti a fejlett térségek érdekeit, hiszen a jövő lehetőségeit is figyelembe veszi. Az országunknak most is ez segíti a kapcsolódást a világ legfejlettebb részeihez, és igen, ennek egyszerre elmaradhatatlan és szükséges párja, hogy az elmaradott, nehezen fejlődő or szágrészek is támogatást, figyelmet kapjanak. Ez a gondolkodás nagyban segítette azt, hogy az 1900as évek elejére gyors ütemű fejlődéssel vasút hálózta be, kapcsolta össze a Kárpátmedencét. Most szeretnénk újra megerősíteni országunkban a kapcsolatokat, az emberi és közösségi kapcsolatokat. Ennek legerősebb alapja ismét a szabadság és felelősség lehet, a lehetőség és kötelezettség mind az egyén, mind pedig a közösség számára. A jövő Magyarországa, a magyar nemzet jövője számára fontos, hogy ezek a fogalma k az alaptörvényben, de ne csak az alaptörvényben, hanem a mindennapokban is folyamatosan jelen legyenek. Ezek között biztosan ott kell lenniük, mégpedig hangsúlyosan ott kell lenniük a szabadságnak és a felelősségnek, párban, egymás mellett. Ettől lehet, ettől lesz időtálló Magyarország alaptörvénye. Megtisztelő számomra, hogy mindezeket most az alaptörvény tárgyalása során elmondhatom itt, az Országgyűlésben. Külön szeretném megköszönni azoknak az embereknek, akik a közelmúltban vagy még az elmúlt esztend őben választókerületemből, Győr környéke 52 településéről, Fenyőfőtől Tápszentmiklóson, Mezőörsön, Nyúlon, Lázin, Gyömörén, Kajárpécen át megosztották velem gondolataikat, véleményüket Magyarország jövendő alaptörvényéről. Kedves Képviselőtársaim! Tekintet tel arra, egyúttal tiszteletem jeléül, hogy a Kárpátmedence soksok településén, így a Székelyföldön is figyelemmel kísérik a Magyar Országgyűlés munkáját, és arra tekintettel, hogy GyőrMosonSopron megye testvérmegyéje Maros megye, mondandómat Bernády G yörgy, a Magyar Országgyűlés egykori képviselője, Marosvásárhely városépítő polgármesterének szavaival fejezzem be: “Mi nem a mának építünk, a mi épületeink az eljövendő századokat, unokáink utódjait is kell szolgálják egykor.” Szándékaink szerint tehát id őtálló alaptörvény benyújtása volt a célunk, de magam elsősorban most azt szeretném, hogy Magyarország számára olyan alaptörvényt fogadjunk el, amely idősebbek és fiatalabbak számára, valamennyiünk számára egyaránt közös kiindulási pontot jelenthet. Köszön öm a türelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
