Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 24 (78. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SESZTÁK MIKLÓS (KDNP):
1787 kiegészítenünk, amelyben arról rendelkezünk, hogy minden magyar állampolgárnak joga van a kulturális javakhoz. Én itt a m ostani változat helyett, amelyben a “művelődés” szót használjuk, az “oktatás” és a “kultúra” szavak használatát javaslom, és azt is, hogy egészítsük ki a (2) bekezdést olyan módon, hogy Magyarország ezt a jogot, mármint hogy mindannyiunknak jogunk van az o ktatáshoz és a kultúrához, a kultúra támogatásával, a mindenki számára hozzáférhető tételével is biztosítsa. Tehát képviselőtársaimnak javaslom, hogy ezeket a felvetéseimet fontolják meg, és az egyébként kiváló alaptörvénytervezetet, amely megfelelő módon és megfelelő mértékben rendelkezik a kulturális javainkról, arról, hogy a kultúrához mindannyiunknak hozzá kell férnünk, és hogy a kultúrával szemben az államnak igenis felelőssége van, tehát ezt a kiváló alaptörvénytervezetet még az előbb elmondottakkal egészítsük ki. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Seszták Miklós, a KDNP képviselője. Öné a szó. DR. SESZTÁK MIKLÓS (KDNP) : Köszönöm a szó t. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ne féljetek! - szólt Jézus a kétkedőkhöz. De ugyanígy fejezte ki magát II. János Pál pápa 1978. október 16án, amikor az egész világ figyelmét felkeltette, hiszen azt mondta végtelen egyszerűséggel, hogy “ne fél jetek!”, és e szavakkal erőt adott a sokak által meggyötört lengyel népnek, a vasfüggöny mögött élőknek és a világ összes igazságot szerető és kereső emberének. Ne féljetek! Erre a felhatalmazásra szavaztak 2010 áprilisában kétszer is a magyar választópolg árok. Ezzel nekünk, a megválasztott képviselőknek erőt és természetesen kötelező felhatalmazást adtak ahhoz, hogy ne féljünk, és végre az ezeréves államiságunk alapjaira, a modern, az emberi méltóságra épülő, vállalható, nagybetűs Alkotmány megszületésében , megalkotásában játsszunk szerepet. Az alkotásban, a megszületésben való szerepvállalás mindegyik képviselőnek erkölcsi kötelezettsége lenne. De már Babits óta tudjuk, aki kimondta oly egyszerűen az alapvető megállapítást: “vétkesek közt cinkos, aki néma” . De mit is várhatunk azoktól az 58 fős frakcióban ülő képviselőktől, akik közül legalább 18an már az 199498as ciklusban, igaz, nem választópolgári, hanem pártpaktum miatt már rendelkeztek alkotmányozói többséggel, de ezzel nem mertek élni, mert féltek. A távollévő 18 fős frakció vonatkozásában pedig beigazolódni látszik az a mondás, hogy összenő, ami összetartozik. Itt most nem az a kérdés, hogy kelle új alkotmány vagy nem, hiszen ahogy a most tárgyalt törvénytervezet általános indoklása is tartalmazza : “A rendszerváltó alkotmányozók maguk is átmenetinek tekintették a megjelölésben még mindig a Rákosikorszakot idéző alkotmányt.” Mi is az alkotmány? Az elnevezés nem mai keletű kifejezés. Már Arisztotelész is használja ezt, és Montesquieu is fontosságot tulajdonított egy alkotmány megalkotásának. Egy nemzet annál erősebb, meghatározóbb és határozottabb, minél inkább alapozni tud a múltjára és építeni a múltból táplálkozni tudó jövőjére. Ezért a számunkra az irány adott: egy keresztény, nemzeti értékeket k övető és a nemzeti együttműködés keretében megalkotandó alaptörvény elfogadása. Ahogy készültem a felszólalásomra, egy nagyon érdekes összevetést találtam Mátyás királlyal kapcsolatban. Engedjék meg nekem, hogy megosszam ezt önökkel. Az 1486. évi országgyű lésen olyan törvényeket fogadtak el a király javaslatára, amelyeket az akkori kor úgynevezett furcsának, érthetetlennek tartott. Miért voltak ezek furcsák? Azért, mert ezen javaslatok mindegyike a királyi hatalom gyöngítésére, csökkentésére irányult, mégpe dig a király javaslatára. Mik voltak ezek? Egypárat említenék.
