Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 23 (77. szám) - Agata Zajega, a Lengyel Köztársaság ideiglenes ügyvívőjének köszöntése - Megemlékezés a Lengyel-Magyar Barátság Napjáról - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - BARTOS MÓNIKA (Fidesz):
1715 Ahogyan az alkotmánykoncepció vitájában is elmondtam, úgy vélem, valamely nemzetiséghez tartozó vagy magát annak valló egyén, állampolgár kizárólagos és elidegeníthetetlen joga kell legyen, hogy melyik nemzetiséghez tartozik. Viszont ennek gyakorlásához, hogy a nyilatkozatot megtegye, a közösségi jogok gyakorlásának az elismeréséhez feltétlen szükséges, hogy nyilatkozatot tegyen. Az alaptörvény a közösségi jogokat garantálja. Kollektív jogunk a k özéletben olvasatom szerint a jövőben akár tovább is szélesíthető. A nemzeti önkormányzatiság rendszerén túl az új alaptörvényünk lehetővé teszi, hogy 2014től a hazai nemzetiségek bizonyos számú parlamenti képviselethez jussanak. Egyébként ez igény, hogy rögzíteni kell a nemzetiségek országgyűlési képviseletét. Számos beérkezett javaslatban megtalálható, és ezen kérés meghallgatásra is talált. Alaptörvényünk 2. cikke kimondja: “A Magyarországon élő nemzetiségek és népcsoportok részvételét az Országgyűlés m unkájában sarkalatos törvény szabályozza.” Tisztelt Országgyűlés! Kultúránk ápolásának joga kapcsán szeretném megjegyezni, hogy a nemzetiségek kultúrája, így a roma kultúra is a magyar kultúra integráns része, azt gazdagabbá, sokszínűbbé teszi. Ennek fényé ben engedjék meg, hogy a gondolataimat a Nemzeti hitvallás azon szakaszával fejezzem be, amely kimondja: “Hisszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez.” A jövő reményében tiszta szívvel ajánlom az alaptörvény elfoga dását képviselőtársaimnak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Bartos Mónika, a Fidesz képviselőcsoportjábó l. Megadom a szót, képviselő asszony. BARTOS MÓNIKA (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! “Isten, áldd meg a magyart”, “Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl”, “Hazádnak rendületlenűl légy híve, oh magyar” - Kölcsey és Vörösmarty költemén yekben megfogalmazott sorai többek puszta rímnél. A reformkor két nagy alakja nem csitítani, nem elaltatni akar. Minden ige, amely ezekben a mondatokban van, felszólít, cselekvésre buzdít. Nem is versek ezek, hanem országépítő programok. Nem csoda, hogy e szavakat hallva megmozdult az ország, hogy az egész országot megváltoztató, újító munka kezdődött, amelynek koronája volt az 184849es forradalom és szabadságharc. De nézzük, mit is üzennek, mit is tanítanak ezek a mondatok. “Isten, áldd meg a magyart” - mit jelent ez? Azt, hogy nem vagyunk egyedül a világban, hogy van egy olyan erő, mely nagyobb nálunk, de amely erő nem elpusztítani akar, hanem megtartani. És ha elfogadjuk, hogy van egy rendszer, amihez igazodnunk kell, amivel együtt kell működnünk, akkor sokkal kevesebb gondunkbajunk lesz a világban. Isteni gondviselés és anyatermészet. Első szent királyunk is e két hatalom említésével kezdi fiának megfogalmazott intelmeit. Így ír: “Megértem s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett s n yilvánvaló eleve elrendelése elrendezett mind a kiterjedt égboltozaton, mind az egybefüggő földi tájakon, azt törvény élteti s tartja fenn.” Csak ezután beszél István királyságokról és hatalmakról. “Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl.” Ez a néh ány szó egy teljes országépítő program. Azt mondja, hogy dolgozni, építeni kell ahhoz, hogy úrrá legyünk a nehézségeken. A március 14én Széchenyidíjjal kitüntetett Csíkszentmihályi Mihály egyik könyvében ezt írja: a lelki energiaveszteség nem olyankor a legnagyobb, amikor valamilyen tevékenységre kényszerítenek minket, hanem akkor, amikor semmit sem kell csinálnunk. Ez azt jelenti, hogy akkor érezzük, hogy van értelme az életünknek, ha vannak céljaink, ha szükség van ránk. Ha úgy érezzük, hogy már senkine k nem kellünk, elveszítjük az életkedvünket, belebetegszünk fizikailag is a mellőzöttségbe. Ez igaz egy emberre, és igaz egy társadalomra is. Ezért bűn azt mondani bárkinek, hogy kicsi, hogy
