Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 23 (77. szám) - Agata Zajega, a Lengyel Köztársaság ideiglenes ügyvívőjének köszöntése - Megemlékezés a Lengyel-Magyar Barátság Napjáról - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - VARGA GÁBOR (Fidesz):
1707 rendezni kell azt, hogy gazdálkodási vonatkozásban annak, aki a pénzt adja, a magyar állam, a magyar adófizetők, igenis beleszólásuk legyen abba, hogy ezt, mondjuk, akár a felsőoktatási rendszer is hogyan költi el, milyen módon költi el. Ezt ellenőrizni szükségeltetik, mert egyébként pedig oda lyukadunk ki, ami nem is olyan régen még közfelháborodást váltott ki, hogy közpénzből finanszírozott egyetemi vezetők nem kívánták nyilvánosságra hozni, hogy mennyi a kere setük. Azt gondolom, ez így nincsen rendjén. De ha ezt az alkotmányban rögzítjük, majd később a sarkalatos törvényekben is részletesebben kifejtjük, akkor e területen is rendet lehet tenni, hiszen ez a szektor is nagyon komoly pénzügyi felhasználó, és ugya nakkor persze fontos társadalmi és gazdasági feladatokat is ellát. Azt hiszem, hogy ebből a szempontból tehát jó úton járunk. Köszönöm szépen. Remélem, hogy bölcs és jó törvényeket tudunk a későbbiekben is mindezekhez alkotni. (Taps a kormánypárti padsorok ban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Varga Gábor képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó. VARGA GÁBOR (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Így sz ól kedvenc énekem kedvenc strófája: Gyökér nélkül semmit sem érek, gyökér nélkül kidől a fa. A Puszták népe írójának körzetében születtem és élek. Ez a vidék adta a nemzetnek többek között Csók Istvánt, Németh Lászlót, Strauss Adolfot, az Oscardíjas opera tőrt, Kovács Lászlót vagy a mellettem ülő közgazdászprofesszort, Horváth János bátyámat. Tudom, hogy mit jelent a süllyedő világ és mit jelent az emelkedő nemzet a vidéki és nem csak falusi ember gondolatvilágában. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy Magyaror szág jövője a magyar vidék felemelkedésétől függ. Ezért minden alkotmány mögött szükségképpen állnia kell kiérlelt jövő, nemzet- és társadalomképnek. Ez a mostani alkotmánykoncepció végre visszahozza a magyar történetírás és szakrális alkotmány hagyományá t, és erre kíván szerves jövőképet építeni. Magyarország alaptörvényének egyik sarkalatos kérdése, hogy miként biztosítja az új évezred kezdetén a Kárpátmedence ember alkotta és természet adta értékeinek, benne a magyar vidéknek, a vidéken élő több millió honfitársamnak az esélyegyenlőséget. Esélyegyenlőséget az egészséges élethez, a közművelődéshez, saját kultúrája fenntartásához, a nemzet fenntartó gyarapodásához, a magyar föld- és vízkészlet védelméhez és a magyar táj kincseinek megvédéséhez. Korábban a legtöbb és a legdurvább politikai beavatkozás a magyar vidéket érte. A termőföldet, a megélhetés alapjait kollektivizálták, elvették. Hagyományait tudatosan szétverték, felerősödtek a térségi és települési különbségek, tudatosan törekedtek a főváros és a vidék, a városi és a falusi ember életformájának, műveltségének és szokásainak a szembeállítására. Az urbánusvidéki ellentét nem csak irodalmi, művészeti területeken mutatkozott meg. Kétségbe vonták a hitét és hagyományait őrző magyar ember évszázadok ala tt összegyűjtött, a túléléshez szükséges közösségi tudatát és ismereteit is. A nagyüzemi gazdálkodás nemcsak a mindenáron való hatékony termelést szolgálta, de átformálta a magyar táj, területhasználat szerkezetét. És ami a legsúlyosabb: kísérletet tett, h ogy kiirtsa a természet- és állatszerető magyar ember évezredes föld, otthon, család- és hazaszeretetét. Vajon az 1949es alkotmány miért nem tudta megvédeni az értékeinket? Mert nem volt célja és nem volt akarata megvédeni. A vidék - mint az napjainkban beteljesedni látszik - népességmegtartó, környezethez való alkalmazkodó képessége megroppant. A városban biztonságukat kereső tömegek gyökértelenné váltak, és sok esetben identitásuk is elveszett. Tisztelt Képviselőtársak! A rendszerváltás felcsillantotta a reményt a vidéki ember számára, hogy valamit visszaszerezhet családja és önmaga elveszettnek hitt értékeiből. Hiába nőtt meg a
